Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 23. szám - Elelmiszerdrágaság és olcsó táplálkozás

Munkásügyi Szemle tendő össze a tulajdonképpeni vegetárius koszt, mert az utóbbiban a csekély tápláló értékkel rendelkező főzelékek játszszák a fontosabb szerepet, azonkívül Hindhede nem feltétlenül tiltja a húsételt, hanem azért, mert egyrészt igen drága, másrészt — szerinte — nem feltétlenül szükséges, amint azt eddig hitték. A dán kormány a Hindhede állításait méltányolva, számára egy jól felszerelt vizsgáló laboratóriumot állított fel. Ez a bizonysága annak, hogy az állításoknak komoly alapja van. Hindhede magán és családján mutatta meg, hogy az olcsó koszton kitűnően meg lehet élni. Ezt túlságosan bizonyítani felesleges, mert az emberi nemnek fennmaradása és fejlődése is csak az olcsó kosztnak az elégséges voltát bizonyítja, mert hiszen^ az emberiségnek túlnyomó része mindig olcsó koszton élt. A mai korból a japánok példáját lehet idézni, ahol a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság ma is majdnem tisztán növényi eredetű táplálékon, főleg rizsen él és részben szegénysége, részben vallásos meggyőződése miatt nehezen tér el a régen megszokott életmódjától. A nálunk eddig uralkodó felfogás szerint azonban a hús nélkülözhetetlen és a tudományos kutatók, kik között a németek járnak elől, mint már említettem, az egyes tápláló anyagokra nézve felállítottak bizonyos standardszámokat, amelyeket eddig általánosan elfogadtak. Hindhede most ezeknek a standardszámoknak a helyességét vonja kétségbe és laboratóriumában anyagcsere vizsgálatokkal bizonyítja álláspontjának helyes voltát. Említettem, hogy az eddigi felfogás szerint egy embernek naponta legalább 100 gramm fehérjére van szüksége és ennek a mennyiségnek legalább a negyedrészét, de esetleg a felét, hústáplálékkal kell fedezni, mert különben a test, a szervezet a saját fehérjéjét emészti fel és kijön az egyensúlyából. Ezzel szemben Hindhede azt állítja, hogy ha valaki egy bizonyos táplálkozási módot már megszokott, akkor elég jól beéri az eddig szükségesnek tartott fehérjemennyiségnek egy ötödrészével is és a hús azért sem szükséges, mert a növényi táplálék is elegendő fehérjemennyiséget tartalmaz. Embereken végzett kísérletekkel igyekezett azt is bebizonyítani, hogy a szervezet hátrány nélkül képes feldolgozni például igen jelentékeny mennyiségű burgonyát, és hogy nem indokolt az az állítás, hogy az embert a táplálkozásra szolgáló szerveinek az alkata is a vegyes, — állati és növényi, — kosztra predesztinálja. Mint ismeretes, az élelmiszereknek tápláló értékét kalóriákban szokás kifejezni, vagyis abban a melegmennyiségben, mely a bevitt táplálékok teljes elégése közben szabaddá lesz. Egy felnőtt egészséges embernek táplálékszükséglete körülbelül 2500 kalóriának felel meg. Hindhede összehasonlította az egyes tápszerek piaci árát és azoknak kalóriaértékét és az ilyen számítások alapján kimutatta, hogy példáúl búzalisztből 12 fillérért meg lehet kapni azt a táplálékmennyiséget, amely a test egyensúlyát biztosítja. Másféle táplálékokat és pedig első sorban növényi anyagokat is fel lehet venni az étlapba és még akkor is meg lehet szerezni a szükséges 2500 kalóriát körülbelül 32 fillér áron. Hindhede és családja hónapokig éltek az olcsó koszton és a család az egész idő alatt jól érezte magát. Amikor a szükséges táplálékmennyiségen felül még némi gyümölcsöt és tojást is fogyasztottak, az élelmezés átlagban naponta 56 fillérbe került, ami Hindhede szerint jóval kevesebb, mint fele egy a középosztályhoz tartozó és családban élő ember napi élelemköltségének. Hogy az ételekben változatosság is legyen, Hindhede összeállította szakácskönyvét, a kenyér és burgonya játszszák benne a legfontosabb szerepet. A táplálkozáshoz szükséges zsírt pedig többnyire margarin képviseli. Hindhede a könyvében a különböző rendű és rangú emberek számára igen sokféle ételnek a készítési módját adja, hogy változatosságot hozzon az olcsó kosztba. Dániában az eszmét nagyon felkarolták, Kopenhágában penziók