Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 22. szám - Biztosítás munkanélküliség esetére

81Ó a kaníon-tanács kénytelen volt a törvény által ráruházott jognál fogva a törvény azon rendelkezése alól, hogy csak a kantonban dolgozó munkások lehetnek a pénztárnak tagjai, kivételeket engedélyezni. A tapasztalat azt mutatta, hogy a pénztári tagok közül sokan kénytelenek voltak a kantonon kivül munkát keresni. Ezért előbb úgy intézkedett, hogy azok, kik 25 kilométeres körzeten belül vállalnak munkát, továbbra is tagjai maradhatnak a pénztárnak. Később ezt a korlátozást csak az újonnan belépőkre tartotta fenn s kimondotta, hogy csak az állandó alkalmazás vagy lakás a kanton területén kivül, akadálya a pénztár tagságnak. Az év folyamán a segélyeket felemelték napi 80 centimmai, még pedig a járulékok emelése nélkül. A pénztár most családnélküli tagoknak 4-60 frank napi keresetig 1*80 fr. 4'50—5'5o-ig 2 fr., 5'50-en túl 2'2o frank segélyt nyújt. A családos tagok 4 50 fr. napi keresetig 2 40 fr., 450-5-55-ig 2"60 fr. és 5"50 frankon felüli kereslet után 2*80 fr. segélyt nyújt. A pénztárnak az 1910. év végén 503 tagja volt, az 1911. év folyamán belépett 458 új tag, kilépett 96, a taglétszám az év végén 865 volt. A tagok 75%-a nős, 93 /o-a férfi, 7u/o-a nő volt. Honosságukat tekintve, 46*2 szálaléka svájci, 53 3 százalék külföldi. Foglalkozás szerint leginkább az építőipari szakmához tartoznak a tagok (65 77o) s a mult évben belépett 100 textilipari munkástól eltekintve, a gyáripari munkásság gyéren van köztük képviselve. Korukat tekintve, csak 17'l°/o a 31 éven aluli, a tagok nagy része tehát az idősebb munkásokból kerül ki. A 961 tag közül az év folyamán 372 volt munka nélkül, ezek közül 341 vette a segélyt igénybe. A pénztár kifizetett összesen 8.374 napra 15.071 frank segélyt, ehhez az állam — illetve a kanton — 8.858 frankkal járult. A munkanélküliek állami segélyezése Neuenburgban. A svájci Neuenburg kanton az órás- és műszerész-munkásokra vonatkozólag rendszeresíteni akarja a munkanélküliek segélyezését kötelező alapon. A kantonban levő 41.000 ipari munkás közül 12.000 tartozik az órásipar körébe. A javaslat szerint biztosításra kötelezett az említett iparágakban dolgozó minden 18—65 év közötti munkás, kinek évi keresete a 4.000 frankot nem haladja túl. Külföldiek csak két évi ott tartózkodás után válnak a pénztár tagjaivá. A pénztárt egy 27 tagú igazgató tanács igazgatja, melyet egyharmadrészben a munkások, eqyharmadrészben a munkaadók választanak s a harmadik részt a kormány nevezi ki. A járulékokat szintén egyenlő arányban a munkások, a munkaadók és az állam fizeti. A segélyezési járulékok nős munkások részére napi 2'50 frank, nőtlenek részére 2 frankban, nők részére 150, illetőleg 2 frankban vannak megállapítva, ezenkívül minden 17 éven aluli gyermek részére 25 cent. pótlék. A 65 évet betöltött tagok a pénztárból kiléphetnek. Akik 120 havi járuléknál többet fizettek be, visszakövetelhetik a nyert segélyek és a befizetések közötti különbözeti összeget. A munkanélküliség esetére való biztosítás reformja Gentben. A genti biztosító pénztár nevében annak elnöke, Louis Varlez, a következő fontos javaslatokat terjesztette Gent város tanácsa elé: 1. Kívánatos, hogy a pénztárhoz csatlakozó szomszédos községek a fizetett segélyek arányában képviseltethessék magukat a pénztár bizottságában. 2. Az alapszabályok mondják ki, hogy a munkanélküliek tartoznak a munkástőzsdén jelentkezni, amely az ellenőrzésre is hivatott. 3. A pénztár azoknak a munkanélkülieknek, akik a szakszervezetek segélyeit kimerítették, bizonyos ideig és bizonyos arányban továbbra is fizet heti 3 frank munkanélküliségi segélyt. 4. Az eddigi tapasztalatok megmutatván azt, hogy csak a szakszervezeti biztosítás szolgál a községi kiegészítés élő alapjául, a pénztár sem az egyéni takarékgyüjtőknek, sem a nem szakszervezeti takarékpénztáraknak segélyt többé nem ad. Azt az ellenvetést, hogy evvel a szakszervezeteknek kedveznek, két intézkedéssel kívánják megerőtleníteni, egyfelől utassegélyt kívánnak adni úgy a szervezett, mint a nem szervezett munkásoknak és egy újabb szervezetet kivánnak teremteni: a válság-alapot. 5. E válság-alap lényege az, hogy amely munkásokat a munkaadók válság idején nem bocsátják el, hanem csak rövidebb ideig foglalkoztatják (short time, chőmage partiéi), kiegészítő jövedelemben részesítik. Érdekes, hogy ez utóbbi javaslathoz a szakszervezetek képviselői is hozzájárultak. A munkanélküliség esetére szóló biztosítás Norvégiában. Az 1906. év június hó 12-én kelt törvény, amely a munkanélküli segélyekhez való állami es községi hozzájárulás arányát állapítja meg s amelyet az 1908. év