Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 22. szám - Ankét a hazai munkaközvetítésről

804 Munkásügyi Szemle folytatják működésüket, de közlik a munkanélküliekkel a fennálló viszály állását ; 3. havonként legalább 25 közvetítést végeznek. A segély két részre oszlik. Az egyik arányban van a helybeli közvetítés által okozott kiadásokkal (a költségek 15—30%-a) működésük fontossága szerint, a másik arányos a helyközi munkaközvetítés által okozott kiadásokkal (50°/°)A munkaközvetítés törvényes rendezése Dániában. Dániában a munkaközvetítés majdnem teljesen a munkás-szakegyesületek kezében van. Nyilvános munkaközvetítő intézet csak egv van az országban, a kopenhágai, melyet a város tart fenn. A kormány most törvényesen akarja rendezni a munkaközvetítés ügyét s az erre vonatkozó törvényjavaslat már a törvényhozás előtt van. A javaslat a községekre akarja bizni a munkaközvetítő intézetek felállításának jogát. A kopenhágai intézetet a javaslat központi intézetté akarja átalakítani, melynek révén az ország összes munkaközvetítő intézetei egymással kapcsolatba kerülnének. Az intézetek a javaslat szerint mindennemű munkát közvetítenének s teljesen ingyenesek volnának. Vezetésük paritásosnak van tervezve, sztrájk és kizárás esetén is működnének, azonban a munkaviszályokra a munkakeresőket figyelmeztetni kötelesek. Az elismert munkanélküli segélypénztárakat is kapcsolatba akarja hozni a javaslat a munkaközvetítőkkel, amennyiben kötelezi őket, hogy a munkanélküliek és segélyezettek névsorát az intézetekkel közöljék, viszont a pénztárak tagjai a közvetítésnél előnyben részesülnének. A munkaközvetítés törvényes szabályozása Finországban. A fin országgyűlés a mult évben foglalkozott a munkaközvetítés törvényes rendezésével s az erre vonatkozó törvényjavaslatban az iparszerű munkaközvetítést teljesen eltiltotta. 1908-ban gyűjtöttek adatokat a munkaközvetítőkről. Ezen adatok szerint az országban 80 nem nyilvános munkaközvetítő intézet volt, ezekből 68 magánvállalkozás, 12 pedig egyesületi intézmény. A 80 munkaközvetítő közül 53 a fővárosban működött. Nyilvános — községi — munkaközvetítő intézet paritásos igazgatással a 8 nagyobb városban állíttatott fel — a legelső Helsingforsban 1903-ban. Az 1910. év folyamán ezen intézetek közül 6 folytatta működését. A munkát keresők száma ezen 6 intézetnél 23.218, a munkást keresőké 11.664 és a közvetítések száma 9.036 volt. Az iparszerű közvetítésnél tapasztalt számtalan visszaélés indította a szenátust a fent jelzett törvényjavaslat előterjesztésére. A szenátus javaslata nem akarta teljesen eltiltani a magános vállalkozók kezében levő munkaközvetítőket, hanem a községi hatóságokra akarta bizni azoknak évről-évre való engedélyezését. A nyilvános munkaközvetítő intézetek létesítését a javaslat a 10.000-nél több lakossal biró városokban kötelezővé akarta tenni, míg a kisebb városokban a szenátusra bízta azt, hogy ilyeneket a szükség szerint létesítsen. A munkaközvetítő intézetek egymással kapcsolatosan terveztettek s felügyeleti fórumul az iparfelügyelőség volt kijelölve. Ez a javaslat azonban az orosz kormány beavatkozása folytán nem került az országgyűlés elé. Hanem az országgyűlés egyik tagja terjesztett be egy javaslatot, mely lényegében megegyezett a fent ismertetett javaslattal. Az országgyűlés ezen javaslatot ezután több lényeges módosítással fogadta el. Az elfogadott törvény főbb elvei a következők: Munkaközvetítést csak községek és egyesületek gyakorolhatnak. A munkaközvetítésnek ingyenesnek kell lenni. Minden 5.000-nél több lakossal biró város köteles munkaközvetítő intézetet létesíteni. Kisebb városok a szükség szerint létesíthetnek. Egyesületek, ha nem tagokra is ki akarják terjeszteni a közvetítést, ezt kötelesek bejelenteni s a községi képviselet véleményezése alapján a hatóság az engedélyt egy-egy évi tartamra adja ki. A községi közvetítő intézetek egymással kapcsolatban működnek. A munkaközvetítés törvényes rendezése Szerbiában. Az 1911. év július 1-én életbe lépett új ipartörvény (1910 július 12-ről) olyan paritásos munkaközvetítő intézetek felállítását rendeli el, amelyeket a községek tartoznak a szükséges helyiségekkel ellátni és arról gondoskodni, hogy a mezőgazdasági munkások közvetítésével iparszerű közvetítők ne foglalkozhassanak. A munkanélküliség csökkenése Nagybritanniában. Az a foglalkoztatási táblázat, amelyet a Labour Gazette a brit szakszervezetek munkanélküli tagjainak száma alapján közzétesz, az 1912. esztendőre néhány százalékkal kedvezőbb képet mutat a megelőző évtized bármely esztendejénél. A munkanélküliek aranyszáma ugyanis az idén — március hónapot kivéve, amelyben a kőszén-