Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 22. szám - Biztosítás munkanélküliség esetére

Munkásügyi Szemle 805 bányászok sztrájkja okozott nagy eltérést — lemenő irányban 2—3°/°-ot mutat. Az 1911. évben a foglalkoztatás vonala általában 5> és 3°/o között ingadozott és csak 1911. év májusában szállott 2l/2°'o-ra alá. Az 1902—1911. években az átlagos vonal 6—5% között mozgott, de az 1908. és 1909. rossz években 8—9°/o volt az átlagos arányszám. A németországi munkaközvetítésről két nagyon érdekes munka jelent meg nem régen. Dr. Keszler a munkaadó szervezetek munkaközvetítéséről, dr. Michalke pedig a szakszervezetek munkaközvetítéséről gyűjtötte össze és ismertette az adatokat. Különösen a dr. Michalke nagy szorgalommal és tárgyismerettel végzett munkája mondható sikerültnek. Először rövid áttekintést nyújt a munkaközvetítés eredményeinek ezidő szerinti állásáról. Az ő számításainak eredménye szerint a nyilvános és paritásos munkaközvelílők körülbelül 1,000.000, a munkaadó közvetítők 500.000—600 000, a munkások közvetítője 300.000 közvetítést eszközöltek. A munkaadók közvetítésére vonatkozó adatok tarthatnak legkevésbbé igényt arra, hogy pontosaknak tartsuk azokat, minthogy az utólagos tisztán formai bejelentéseket, mint rendszeres közvetítést számolják el. Alaposan vázolja az egyes szakszervezetekben uralkodó idevágó viszonyokat és rámutat arra, hogy számottevő szakszervezeti vezetők a nem szakszervezeti munkaközvetítéssel szemben eredetileg elutasító magatartásukat megváltoztatják és arra törekszenek, hogy ez a kérdés törvényes szabályozást nyerjen. Vázolja azután a keresztényszociális és Hirsch-Duncker-féle szakegyesüietek munkaközvetítését. Végül a szakszervezeti munkaközvetítés lényegét, a munkanélküli segélyezés és munkaközvetítés, az árszabályegyezség és munkaközvetítés egymáshoz való viszonyát ismerteti. Nézete szerint a fejlődés útja a paritásos és községi közvetítés felé vezet. VBIZTOSÍTÁS MUNKANÉLKÜLISÉG ESETÉRE. Munkanélküliség esetére való biztosítás Nagybritanniában. Az új angol munkásbiztosítási törvény tudvalevőleg a munkanélküliség esetére való biztosításra vonatkozólag is tartalmaz rendelkezéseket, amelyek ez év július 15 én léptek életbe. A munkanélküliség esetére való biztosítás kötelező a magas- és mélyépítésre nézve, a gép-, hajó-, fegyver- és kocsigyártásban, továbbá a vasöntődékben és fürésztelepeken alkalmazott munkásokra nézve. Minden biztosított után hetenkint 5 penny járulék fizetendő,— a 18 évesnél fiatalabbak után 2 penny — melynek felét a munkaadó, felét a munkás fizeti. Az állam pedig az összes befizetett járulékok egyharmadával járul a biztosítás terheihez. Ennek ellenében egy éven belül 15 heti segélyben részesülhet minden biztosított. A heti segély összege 7 shilling, 17 évesnél fiatalabb biztosítottak nem kapnak segélyt, 17—18 évesek a szabályszerű segély felét kapják. A munkanélküli nem köteles olyan munkát vállalni, melynek feltételei rosszabbak, mint a legutóbbi alkalmaztatásának a feltételei voltak. Sztrájk vagy kizárás által munkanélkülivé váliak nem részesülhetnek segélyben. Ebből a szempontból azonban nagyobb üzemeknek olyan különböző részei, amelyekben végzett munkát mint önálló ipart is űzik, külön üzemeknek tekintetnek. Betegsegélyben részesülők szintén nem részesülhetnek munkanélküli segélyben. Hogy a munkaadókat a munkások állandó alkalmazására ösztönözzék, a törvény megengedi, hogy minden 45 héten át foglalkoztatott munkás után a munkaadónak az általa befizetett járulékok egyharmada visszatéríttessék. Az állandó alkalmaztatás elősegítésére szolgál az a rendelkezés is, mely a hiányos képzettségű munkások továbbképzését engedi meg a pénztár terhére. A segélyt munkásszervezetek is kifizethetik tagjaik részére. Az ilyen szervezeteknek az állam ugyancsak a fent ismertetett arányban téríti vissza a segélyeket. A visszatérített összeg azonban nem haladhatja túl az illető szervezet által kifizetett segélyek háromnegyed részét. A munkanélküliség esetére való biztosításra vonatkozó végrehajtási rendeletet nemrég bocsátották ki Angliában. A rendelet szabályozza a járulékfizetést, a segélyek kifizetését, a munkás- és munkaadószervezetekkel való megállapodást, a visszatérítést, a panaszbizottságok ügyét. A tagsági könyveket az állami munkaközvetítő intézetek állítják ki s a munkás köteles azt — ha biztosításra kötelezett foglalkozásba lép — a munkaadónak átszolgáltatni, joga van azonban legalább hetekint egyszer a könyvet megtekinteni s meggyőződést szerezni arról, hogy a járulé'c-