Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 22. szám - Ankét a hazai munkaközvetítésről

800 Munkásiígyi Szemle tekintéssel készült dolgozatokkal, hanem azok a propaganda és a gyakorlati élet céljait is szolgálnák. Az Assocation international pourla lutte contre le chomage tagjainak névsorát végiglapozva azt találtam, hogy a különböző országok legjelesebb tudósai és tanárai annak kötelékébe tartoznak. Ha ezek a férfiak kezükbe veszik a monográfiák ügyét s azt a fiatalabb tudósok figyelmébe ajánlják, úgy hatalmasan előmozdíthatják a munkanélküliség tanulmányozását. Célszerűnek tartanám, ha az Association felkérné tanár tagjait, hogy karolják fel a munkanélküliség monográfiáit, amelyeknek eredményei Bulletinjének tartalmát is gazdagítanák. SZEMLE. MUNKAKÖZVETÍTÉS ÉS STATISZTIKA. Ankét a hazai munkaközvetítésről. Társadalmi állapotaink egyik fontos területe, amelyet ma úgyszólván teljes homály fed, a munkáskeresletnek és munkakinálatnak viszonya és kiegyenlítése a hazai munkapiacon. A munkaközvetítésnek szerveit, eredményeit és hiányait alig ismerjük. A munkaközvetítés szervezetlenségének tudandó be legelső sorban az, hogy munkanélküliség és munkáshiány talán sehol, egy országban nem találkozik annyira, mint hazánkban. A^ munkát kereső munkás és a munkáshiány miatt panaszkodó munkaadó nemcsak országrészenként, de egy-egy helységben sem találnak ma egymásra. Kétségtelen, hogy népünk gyakran vándorol ki akkor is, amikor idehaza megfelelőbb munkafeltételeket találhatna, mint a külföldön és bizonyos az, hogy még a mezőgazdasági népességünknek nagy évszaki munkanélküliségét is meg lehetne szorítani avval, hogy évszakok szerint majd az egyik, majd a másik országrészben dolgoznék, a teljes munkahiány hónapjaiban pedig nagyarányú és közszükséges közmunkáknál találna elfoglaltságot. A munkaközvetítés országos rendezése nemcsak önmagában fontos, de nélkülözhetetlen előfeltétele a munkanélküliség kárait enyhítő rendszabályoknak, nevezetesen a biztosításnak is. E szociálisreformnak ellenfelei, de barátai is mindiga megbízható munkaközvetítés hiányára hivatkoznak, joggal azt állítva, hogy csak a munkapiac teljes áttekintése alapján lehet megállapítani, mikor van a munkás tényleg önhibáján kívül munka nélkül. A Munkanélküliség Elleni Küzdelem Magyarországi Egyesülete legelső feladatának tekinti tehát azt, hogy amennyire szorgos utánjárással a hazai viszonyok között lehetséges, megállapítsa a munkaközvetítés mai állapotát. Erre fog szolgálni az a nemzetközi munkamegosztásból ránk háruló felvétel is a munkaközvetítő intézetekről, amelyről Dud János cikke részletesen beszámol. Egyesületünk emellett jelenleg egy részletes Írásbeli és szóbeli ankétet rendez e nagyfontosságú kérdésről. Meg kívánjuk világítani, hogy miként kapcsolódnak a munkaközvetítés közhasznú feladatától idegen érdekek a jelenlegi közvetííés módjaiba és evégből különböző pártállású egyénektől kértünk be jelentéseket. Nem kíván továbbá az egyesület az ipar területére szorítkozni, hanem hasonló figyelmet kiván fordítani a mezegazdaság és a bányaművelés ide vonatkozó állapotaira. Eddig Létay Gusztáv miniszteri tanácsos, Farkas Elek a Magyar Építőiparosok Országos Szövetségének igazgatója, Mayer Károly földmívelésügyi min. titkár és Böhm Vilmos, a Magyarországi Szakszervezeti Tanács tagja küldöttek be jelentéseket. A tanoncközvetítés különös kérdéséről Hivessy ]enő és dr. Basch Imre tesznek jelentést. Ezek és a még kilátásban levő speciális tanulmányok az egyesületnek a munkaközvetítés kérdéséről tervezett köteté-