Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 22. szám - Ankét a hazai munkaközvetítésről

Munkásügyi Szemle 801 ben fognak a könyvpiacra kerülni, de már előzetesen meg fogják kapni azokat az ankét összes tagjai, dr. Pap Dezső miniszteri osztálytanácsosnak 1913. év január havában megtartandó bevezető előadásával együtt, amely egyfelől a hazai viszonyokról, másfelől a munkaközvetítés fejlődéséről a külföldön fog összefoglaló tájékoztatást nyújtani. Az ily módon előkészített ankét maga a választmánytól, a titkár előterjesztése alapján, megállapított és itt következő kérdőpontok alapján előreláthatólag február hónapban fog lefolyni. Kérdőív a Munkanélküliség Elleni Küzdelem Magyarországi Egyesületének a munkaközvetítés kérdéséről rendezendő ankétje számára. 1. Mi a véleménye A) a jelenlegi üzletszerű munkaközvetítésről hazánkban, B) a jelenleg létező közhasznú munkaközvetítő intézeteink szervezetéről, C) ^ ez intézetek működéséről ? 2. Szükségesnek tartja-e jelen időpontban a hazai munkaközvetítés törvényes szabályozását ? 3. A munkaközvetítést szabályozó törvénynek meg szabad-e az üzletszerű munkaközvetítést továbbra is engednie és ha igen, minő elvek alapján kell azt újra szabályozni? 4. A munkaközvetítést egyöntetű törvénnyel kell-e szabályozni az iparra, a mezőgazdaságra és a bányaművelésre nézve? Ha nem, mikép véli a munkaközvetítést szabályozandónak a mezőgazdaságra és a bányaművelésre nézve ? 5. A törvénynek a közhasznú (állami, községi, szakegyesületi, vallásos és jótékony egyesületi) munkaközvetítő intézetek teljes szabadságának elve alapján kell-e állania, vagy pedig ki kell-e mondania a hivatalosan létesített illetve elismert (állami, illetve községi) intézetek kizárólagos jogát a munkaközvetítésre ? 5. Az első esetben mi módon biztosítsa az állam a nemzeti munkapiacnak lehetőleg teljes folytatólagos nyilvántartását, mely eszközökkel (pénzsegély, postai- és telefon-díjmentesség stb.) támogassa, egységesítse (helyi, kerületi, illetve országos központok) illetve ellenőrizze a közhasznú közvetítő intézetek működését ? A hivatalos (állami és községi) közvetítő intézetek mellett elismerhetők-e nevezetesen a munkás és munkaadó szakegyesületek munkaközvetítői is a hivatalos munkaközvetítő szervezet orgánumaiként és ha igen, mi módon illeszthetők azok ebbe a szervezetbe? 7. Minő szervezeti és kezelési elvek alapján kell a hivatalos illetve hivatalosan elismert munkaközvetítő intézeteknek működniök (paritás, pártatlanság, ingyenesség, a közvetítettek köre, az ellenőrzés és a statisztikai nyilvántartás módja) ? Mikép értelmezendő a paritás, nevezetesen elégséges-e, hogy az ügyvezető bizottságban egyenlő számban üljenek munkaadók és munkások, vagy pedig az érdekelt munkaadó- és munkásszervezetek képviselőinek kell-e a bizottságban egyenlő számban részt venniök ? Mikép értelmezendő a pártatlanság, nevezetesen a munkaviszályok szempontjából ? A hivatalos (közvetítő) intézeteknek minő munkaerők közvetítésével kell foglalkozniok (tanult, tanulatlan munkások, tanoncok, cselédek)? 8. Van-e valamelyes szerepe a munkaközvetítő intézeteknek a külföldre való közvetítés, illetve a kivándorlók útbaigazítása és védelme körül is? Remélhető, hogy a meghívandó hatóságok, érdekképviseletek és szakértők megfelelő érdeklődést fognak tanúsítani ez ankét iránt, amely ma, amikor az egész iparfejlesztési akciót a munkáshiány veszedelme fenyegeti és az eddigi kivándorlási törvényhozás minden drákói büntető rendszabályai és határrendőrségi különítményei dacára teljes csődöt vall, új utakat van hivatva mutatni a magyar állam legégetőbb életkérdéseit közvetlenül érintő szociálpolitikának.