Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 21. szám - Van-e Magyarországon őszinte szociálpolitika?

Munkásügyi Szemle 779 JOGGYAKORLAT 1 — 1 JOGGYAKORLAT l — l BALESETBIZTOSÍTÁS. Villámos áramütésokozta traumás neurózis. A budapesti munkásbiztosítási választott bíróság 1912 május 10-én kelt 1911. Bet. I. 125/a sz. ítélete. ítélet. A bíróság kötelezi az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztárt, hogy A. J. villamos kalauz, igénylőnek az 1911. évi május hó 5-étől július hó 13-ig terjedt keresetképtelen betegsége tartamára fizessen. Indokolás. A Budapesti Közúti Vaspálya Társaság a budapesti kerületi munkásbiztosító pénztárhoz 1911. évi május hó 8-án érkezett balesetbejelentést tett arról, hogy A. ]. 31 éves kocsivezetőt egy álló villamos kocsi hajójának felhúzása közben 1911. évi május hó 4-én jelentéktelen áramütés érte. A balesetvizsgálati jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozatok szerint igénylő és egy B. L. nevű tanú egyértelműleg előadták, hogy a hajó leeresztése közben nedves idő alkalmából a villamos láng felcsapott és igénylő szemét megsértette. Dr. F. V. pénztári főorvos véleményében foglaltak szerint igénylő egy izben a Csengeri-utcai rendelőintézet szemészeti osztályát s egy izben az újpesti rendelőintézet szemészeti osztályát kereste fel, hol szemére orvosságot és kétnapi pihenőt rendeltek. Az 1911. évi július hó 1-én a főorvosi hivatalban történt jelentkezésekor arról panaszkodott, hogy remeg a teste és gyenge a jobb szem látása. Dr. M. M. pénztári szemorvos ugyanakkor tartott vizsgálat alkalmából igénylő szemein balesetokozta elváltozást nem talált. Dr. S. idegorvos pedig az idegrendszer vizsgálatánál nem állapított meg objektív eltérést. Ez alapon dr. F. főorvos munkaképességveszteség megállapítására nem talált alapot. Igénylő azonban már ezt megelőzőleg 1911. évi június hó 1-én az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztárnál segélyeztetését és gyógykezeltetését kérte, azt panaszolva, hogy a pénztár rendelőintézeteiben munkába küldték és kijelentették, holott szédülései és remegése miatt nem mert munkába állani, mert féltette saját és utasai testi épségét. E kérelem folytán az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár orvosi ügyosztálya igénylőt dr. K. K. idegorvossal vizsgáltatta meg, aki 1911. évi június hó 4-én tartott vizsgálata eredményekép megállapította, hogy igénylő nyelve és kezei kissé reszketnek, a térd és Achilles-ínreflexek élénkek, a látóterekben mindkét oldalt, de különösen jobboldalon nagyfokú koncentrikus szűkület van jelen. Dr. K. véleménye szerint az 1911. évi május hó 4-én történt villamos ütés következtében igénylő idegrázkódtatást szenvedett, melyből sérülése idegbántalom középfokú tünetei fejlődtek ki. A megállapításra különösen a kétoldalú erős látóér-szűkület nyújt alapot. A betegség tüneteinek javulása megfelelő gyógykezelés és könnyebb foglalkoztatás mellett 2—4 hónap alatt állhat be. Kocsivezetői munkára igénylő annak idején nem volt alkalmas. Nem zárható ki, hogy igénylő már a baleset előtt is mérsékelt neuraszténiában szenvedett. Dr. H. főorvos is ugyanabban az időben tanúsítja, hogy igénylő testi ereje, kivált balkezének szorító ereje nagy fokban csökkent. Kinyújtott kézzel a kézközépen és ujjain nagy hullámú középgyors reszketés észlelhető, ínreflexei feltűnően élénkek. Dr. M. M. 1911. évi augusztus hó 30-án kelt jelentésében azt irja, hogy igénylő 1910. évi május hó 5-én csekély kötőhártya-belöveltséggel jelentkezett. Július hó 1-én kisfokú hurutja volt. Dr. F. pénztári szemorvosnak ugyanakkor kelt jelentése szerint igénylő 1911. évi május hó 10-én jelentkezett az újpesti rendelőintézetben mindkét szemének villamosáram okozta kötőhártyagyuladásával, mely rövid időn belül gyógyult. A b—i kerületi munkásbiztosító pénztár igazgatósága igénylő annak a kérelmének, hogy a balesetet követő naptól betegsegélyben részesíttessék, helyt nem adott, mert orvosainak véleménye szerint a villamáram keresetképtelenséget előidéző objektív változást nem vont maga után. Igénylő e határozat ellen törvényes határidőn belül felebbezést adott be. Dr. E. Gy. idegorvos és dr. B. L. bírói orvosszakértők kijelentették, hogy véleményadásuk szempontjából igénylőnek személyes megvizsgálása szükségtelen. Az iratok közt fekvő orvosi leletekből, különösen dr. K., dr. K. és dr. H. orvosok véleményeiben leírt tünetekből, valamint az előbbi orvos által felvett látótér-rajzból meg lehet állapítani, hogy igénylő a balesetet követő időben a