Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 21. szám - Van-e Magyarországon őszinte szociálpolitika?

Munkásügyi Szemle 773 aradi eset, az iparfelügyelői jelentések, az aradi kazánrobbanás, a csepeli tölténygyárban, a Kovald-gyárban és máshol történt szerencsétlenségek, hol gyermekek estek áldozatul, azt bizonyítják-e, hogy a gyárosok a gyermekmunkásokkal szemben szociálpolitikai érzéket és nagy gondosságot tanúsítanak ? Bennünket ezek az esetek azért érdekelnek, — eltekintve attól, hogy minden embernek fel kellene háborodnia ilyenek hallatára — mert teljesen megrendítik hitünket abban, hogy nálunk komolyan veszik a szociálpolitikát. Ha így járnak el a gyermekek kizsákmányolásával szemben, ha sehogy, vagy csak húzódva, ide-oda jelentgetve és vizsgálgatva lépnek közbe a gyermekekkel szemben elkövetett kegyetlenkedések esetében, a legnagyobb készséggel engednek azonban a gyárosok kívánságának, ha a 16 éven aluli gyermekek részére egy fennálló rendelkezés visszavonásával 10 órás helyett 12 órás munkakeretet akarnak megállapítani (az út a gyárhoz és a gyártól természetesen még ezen kivül van), akkor ki hiheti, hogy őszinte a törekvés a szociálpolitika vezetése és irányítása terén? Ki hiheti, hogy az, aki beleegyezését adja a 16 éven aluliak számára 12 órás munkakeret megállapításához, midőn legalább is jogilag már 10 órás munkakeret volt az 1902. és az 1911. rendeletek által megállapítva, őszintén akarja a gyermekmunkát korlátolni ? Ilyen végrehajtás mellett, mely a szociálpolitikai rendelkezéseket csak nyűgnek tekinti, melyek alul kibújni engedi a gyárosokat, ahol csak lehet, hozhatnak bizony bármily tökéletes törvényt, kevés haszna lesz abból a munkásságnak. Az Egyesületközi Szociálpolitikai Bizottság megalakulása. A Magyar Közgazdasági Társaság termében Mandelló Gyula udvari tanácsos, egyetemi magántanár elnöklésével a Magyar Jogászegyesület, a Magyar Közgazdasági Társaság, a Munkanélküliség Elleni Küzdelem Magyarországi Egyesülete megbízottai ülést tartottak. Nagyobb részben tudományos és közéletünk kiválóságai vettek részt az ülésen. Jelen voltak: Földes Béla, Choncha Győző udvari tanácsos, egyetemi tanárok, Giesswein Sándor pápai prelátus, országgyűlési képviselő, Gaál Jenő főrendiházi tag, Szántó Menyhért, Pap Géza és Pap Dezső miniszteri osztálytanácsosok, Jesovich János, Bud János, Heller Farkas dr. miniszteri titkárok, Fodor Ármin kúriai bíró, Ferenczi Imre dr., a székesfőváros szociálpolitikai szakelőadója, Farkas Geyza, Meszlényi Artúr és Somogyi Manó egyetem magántanárok és dr. Hahn Dezső főorvos. Az elnök megnyitójában az egyesületközi szociálpolitikai bizottság megalakulását sürgette. Az egyesülés nem jelent egy új egyesületet, hanem közvetítő bizottságot, amely a meglévő egyesületek érdekét képviseli, annak törekvéseit előmozdítja, előadásaiknak a nagynyilvánosságot biztosítja és így törekvéseik sikereit elősegíti. Ezután Ferenczi Imre dr. bizottsági tervezetét olvasta föl, amelyről az első cikkünk szól. Földes Béla dr. hozzájárul a javaslathoz, mivel eredményeket vár tőle úgy az elmélet, mint a gyakorlat számára, különösen az eredeti hazai szociális fölvételekre helyez súlyt, mivel főleg azokkal szolgálhatjuk az egyetemes tudomány érdekeit. Különösen a mezőgazdasági munkáskérdéssel kell majd behatóan foglalkozni. Choncha Győző szintén egyetért az elhangzott fölszólalásokkal, de hangsúlyozni kívánja, hogy a szociálpolitikát nem meríti ki a munkáskérdés, vannak egyéb fontos szociális problémák is, többek között a középosztály-politika, amelynek Németországban és egyebütt tudományos szervezetei vannak. Gaál Jenő szerint korai az egyesületközi bizottság tervének megállapítása, mert azt először azoknak az egyesületeknek kellene kiadni véleményadás és hozzájárutás végett, amelyeket az alakuló bizottság egyesíteni akar. A sine nobis de nobis elvének alkalmazása nem vezethet célhoz oly egyesületközi szerv megalapításánál, amely a szupremácia elvén alapul. A nemzetközi egyesületek alapszabályaiba ütköznék, ha a bizottságok állapítanák meg a magyar szakosztályok mindenkori programmját. Meszlényi Artúr eloszlatja Gaál Jenő aggályait, amelyek téves feltevésen alapulnak. Fölolvassa a bizottság kidolgozott ügyrendjét, amelynek értelmében a bizottság megbízott szerve a kiküldő egyesületeknek, programmja: javaslatokat