Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 21. szám - Van-e Magyarországon őszinte szociálpolitika?

772 Munkásügyi Szemle ilyent hall. Vájjon hogyan történhetik, hogy ily nagy arányokban folyó visszaélésekről az iparfelügyelő csak akkor kezd tájékozódni, midó'n már annyira fejlődtek a dolgok, hogy az ügy a lapokba is belekerül, melyek pedig igazán nem túlságosan kapnak az ily híreken; legalább is arra, hogy behatóan nem volt informálva, kell az aradi iparfelügyelő azon, a lapokban olvasott kijelentéséből következtetni, hogy a büntető eljárást csak akkor fogja megindítani, ha a vádakat beigazoltaknak fogja látni. Pedig, úgy látszik, lett volna elegendő oka az aradi iparfelügyelőnek a vasipari részvénytársaság telepe iránt érdeklődni; nem ártott volna ugyanis az sem, ha megállapította volna, hogy mit keres a telepen a 90 »inas«, kik azok után, amik róluk kiderültek, teljesen jogtalanul bitorolják ezt a szép címet, mert nyilván fiatal munkások, akiket a gyár azért alkalmaz, hogy ne kelljen felnőtt munkások bérét fizetnie. Elnézik pedig ezt az állapotot, a fiatal munkások törvényellenes foglalkoztatását, mely száz meg száz gyárban ismétlődik, akkor, amidőn a kereskedelemügyi miniszter a gyermekmunkáról új törvényt helyez kilátásba, nyilván nem lévén megelégedve a mai ipartörvény idevágó rendelkezéseivel. Miért nem hajtatja azonban akkor azokat végre ? Bizonyára azért, mert ez nem könnyű dolog. Vájjon azonban más érdekeknél is ilyen közönyt tanusit-e a kereskedelemügyi minister ? A lapok ugyanazon száma, mely az aradi kegyetlenkedésekről hirt adott, arról győz meg, hogy nem. A közöny csak addig tart, amíg munkásérdekről, azaz szociálpolitikai érdekről van szó, melyet tájékozatlanságukban hisznek csak a legtöbben kizárólagos munkásérdeknek. Mihelyt vállalkozói érdek forog kockán, előáll a buzgalom. A kereskedelemügyi miniszter, aki az ipari munkásoknak csakúgy minisztere, mint a gyárosoké, egyszerre csupa szem, csupa fül a gyáros körökből felmerülő kívánságokkal szemben. Mit érdekli az, szenved-e ez alatt a szociálpolitikai érdek, csak a gyárosok nagy és befolyásos szervezetei őrizzék meg barátságukat számára. Szomorú tanúságot tett erről a kereskedelemügyi miniszter azon intézkedése, melynél fogva a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének és a Magyar Textil és Textilvegyészeti Iparosok Országos Egyesületének kívánságára az ipartörvénynek a 16 éven aluli munkások munkaidejére vonatkozó rendelkezését legalább egyelőre (tudjuk azt, mit jelent az ily esetekben, hogy egyelőre) a gyárosok kedve szerint értelmezte. A dolog ugyanis úgy történt, hogy a nők éjjeli munkájának tilalmáról szóló törvény végrehajtási rendeletében a kereskedelemügyi miniszter olyképp értelmezte az ipartörvénynek a 16 éven aluli gyermekek munkaidejére vonatkozó intézkedését, hogy az ipartörvény szerint ezekre a munkásokra vonatkozólag megállapított 10 órai munkaidőbe a törvény 117. §-a alapján nyújtandó munkaszünetek is beszámítandók. A 10 órai munkaidő e szerint tehát keret és nem tényleges munkaidő volna. Bár a 16 éven aluli munkásnak éppen elegendő, ha összesen 10 órát kell a gyárban töltenie, a gyárosoknak ez az intézkedés, mely pedig nem az első ily irányú intézkedés volt, sehogy sem tetszett. Meg kell ugyanis jegyeznünk, hogy már az 1902. évi 69.929. számú kereskedelemügyi miniszteri rendelet is ily értelemben magyarázta az ipartörvényt. Ha mégis csak most tiltakoznak a gyárosok egy ugyanily ujabb rendelet ellen, ez csak azt bizonyítja a napnál is fényesebben, hogy mily lelkiismeretesen szokták nálunk a munkásvédelmi törvényeket végrehajtani. Ezen előzmények után és akkor, midőn a levegő tele van a gyermekmunka újabb, megfelelőbb szabályozásának kérdésével, midőn a kereskedelemügyi miniszter előde ily új törvényt igért, a mai kereskedelemügyi miniszter egy régebbi ily irányú magyarázatot figyelmen kivül hagyva siet a gyárosok kívánságát teljesíteni és abba beleegyezni, hogy a 16 éven aluli munkások ne, 10 óra hosszat, hanem 12 óra hosszat legyenek a gyárban tarthatók! Es ha még oly bizalmat gerjesztők volnának e gyárak a gyermekmunkásokkal való bánásmód tekintetében ! De vájjon az