Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1912 / 20. szám - A budapesti diáknyomor
744 Munkásügyi Szemle A hatásköri bíróság elvi jelentőségű határozatban kimondotta, hogy a magánkórházak és gyógyintézetek által nyújtott ápolás nyilvános betegápolásnak nem minősíthető s az ily ápolásból kifolyólag fölmerült költségek megtérítésére vonatkozó eljárás nem a közigazgatási hatóság, hanem rendes bíróság hatáskörébe tartozik. H. D. 135/1911. sz. Körirat a közigazgatási hatóságokhoz intézett megkeresések tárgyában. Az Országos Pénztár 53.137. sz. köriratában arra hivja fel valamennyi helyi szervét, hogy a közigazgatási és I. fokú rendőrhatóságok késedelmét vagy mulasztását igazoló iratokat sürgős jelzéssel terjesszük fel hozzá. A körirat kibocsájtására az szolgáltatott okot, hogy a közigazgatási hatóságok a pénztárak megkereséseit elkésve és csak ismételt sürgetés után intézik el s hogy az elsőfokú rendőrhatóságok nagyon gyakran a balesetvizsgálatot követő néhány hónap múlva küldik csak meg a vizsgálati jegyzőkönyveket. Minthogy a késedelem útját állja a baleseti kártalanítási ügyek gyors lefolytatásának, az Országos Pénztár elhatározta, hogy az Állami Munkásbiztosítási Hivatal utján felterjesztést intéz a belügyminiszterhez és kérelmezni fogja, hogy a közigazgatási és elsőfokú rendőrhatóságok a kártalanítási ügyekben kelt megkereséseknek soronkivüli sürgős elintézésére felhivassanak. A nemzetközi mentőügyi és balesetvédő kongresszus bizottsága alakuló gyűlést tartott Wienben és elhatározta, hogy 1913. szeptember hó elején nemzetközi kongresszust tart. A munkásbiztosítás haladása az európai államokban. 1910-ben készítettek először egy általános áttekintést nyújtó összeállítást az európai államok munkásbiztosításáról. Ezt az összeállítást most az újabb adatokkal kiegészítve bocsájtotta közre a Reichs-Arbeitsblattban a német birodalmi munkásbiztosítási hivatal. 1910 óta munkásbiztosítás terén több államban figyelemre méltó haladást tapasztalhatunk. A svájci 1911. évi június hó 13-i törvény a betegség elleni önkéntes biztosítást azzal mozdítja elő, hogy minden biztosított részére garantálja az állami hozzájárulást. A szerb ipartörvény (1912 július 12.) az iparban és kereskedelemben alkalmazottakra kötelezővé teszi a betegség esetére való biztosítást, állami hozzájárulással, a biztosításra nem kötelezetteknek pedig lehetővé teszi az önkéntes biztosítást. Svédország egy 1910. évi törvénynyel megjavította az önkéntes biztosításról szóló 1891. évi törvényét. Norvégia pedig a kötelező biztosítását építette tovább az 1911 április 11-i törvénynyel. Legnagyobb jelentőségű a sorozatban az angol munkásbiztosítási törvény, mely 3.764 sh. évi jövedelemig minden alkalmazottra kötelezővé teszi a betegség és rokkantság elleni biztosítást. Ehhez sorakozik meg az 1914-ben életbelépő német munkásbiztosítási törvény, mely sok tekintetben megváltoztatja a német munkásbiztosítás rendjét, továbbá az 1910 július 17-i olasz törvény, mely a 15—50 év közötti nőmunkásokra mondja ki a biztosítási kötelezettséget. A balesetbiztosítás Svájcban (1911 július Ili törvény) és Szerbiában (a fent említett ipartörvény alapján) tétetett kötelezővé s Norvégiában kiterjesztetett az 1911 augusztus 18-iki törvény által a hajósokra. A német törvény a biztosítás ezen ágában is hoz újításokat. A rokkantbiztosítást Luxemburg kötelezőleg, Szerbia mint önkéntes biztosítást rendszeresítette, Angolország a kötelező betegség esetére való biztosítással rendezte. Németország a hátramaradottak biztosítását vette fel mint új biztosítási ágat a biztosítási kódexébe, ezenkívül pedig a magánalkalmazottak nyugdíjbiztosítását külön törvényben rendszeresítette (1911 december 20-i törvény). Olaszország az 1910 július 17-i törvénynyel hozzájárulást biztosít s ezzel kívánja előmozdítani a népiskolák minden tanulójának s volt tanulójának az önkéntes biztosítást. Franciaország az 1909. évi rokkantsági biztosítási törvényét már módosította, Belgium pedig a régi 1868-ból származó — bányászok biztosítására vonatkozó — törvényét javította meg. Dánia — úgy mint Angolország és Ausztrália — állami járadékot biztosít minden szegénysorsú elagott polgárának és pedig a 60. életévtől kezdődően. A rokkant és aggkori biztosítás, mint rendszeresített intézmény teljesen hiányzik még Magyarországon kivül Svédországban, Norvégiában és Hollandiában, továbbá — mint szövetségi intézmény - Svájcban. Egyes kantonok az önkéntes biztosítást szubvencionálják.