Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 20. szám - A budapesti diáknyomor

Munkásűgyi Szemle 739 működők után mind nagyobb lett a kereslet, az értelmiségi foglalkozások mind több és több embernek biztosítottak nyugodt megélhetést és boldogulást és mert azok a korlátok is lehullottak, amelyek az alsóbb néposztályok gyermekeit megakadályozták, hogy felső iskolákat látogathassanak, egyre nagyobb számban tódultak ezek az értelmiségi pályákra. így aztán nem ^csodálhatni, ha a budapesti főiskolákon a tanuló ifjúság között olyan nyomor ütött tanyát, mint aminőről a Bosnyák által ismertetett statisztikai adatok szólnak. A statisztika gyűjtésére szolgáló ívek a legapróbb részletekre kiterjedő gondossággal voltak összeállítva és az adatok pontosságát és megbízhatóságát biztosította az, hogy a kérdőívet nem kellett aláírni és így a legintimebb részleteket is minden tartózkodás nélkül lehetett feltárni. 806 teljesen megbízható kérdőív érkezett vissza. Ezek megdöbbentő adatokat tartalmaztak azokról az élet viszonyokról, amelyek között a fővárosban a főiskolai tanuló ifjúság nagy része él. Az adatok feldolgozásánál a következő szempontokra kellett figyelemmel lenni: mennyi a jövedelem, hogyan és honnan szerzik azt, hogyan táplálkoznak és laknak és minő körülmények közt végzik a diákok tanulmányaikat. A 806 diák közül volt nem kereső (eltartott) 45"80/° részben eltartott 37'9°/o, önálló volt 12'l°/<>, sőt 4*2 volt olyan is, akinek nyomorúságos keresetéből még családját is támogatni kellett. Otthon lakott a 806 diák közül 270, idegenben 536. Az idegenben lakó 536 diák jövedelme a következőképen oszlott meg : havi 30—50 korona közt volt 18-nak a jövedelme, 50—75 korona közt 76-nak, 75 —100 korona között 145-nek, 100-150 korona közt 130-nak, 150 kor. 70-nek, nem volt megállapítható 100-nak, mert ezek természetbeni jövedelmet kaptak. Az idegenben lakó diákok 43'8°/o-a tehát 100 koronán alul keres. Ha azonban a természetbeni jövedelmet élvezőket is, mint akiknek jövedelme ugyan kicsiny kivétellel 100 koronán alul van, szintén ideszámíthatjuk, ezeknek az aránya 52 7°, tehát a nagyobbik fél. 437 volt azok száma, akik részben eltartottak, önállók és támogatók voltak. Ezek közül 156 tanítással, 23 tanítás és irodai munkával 2 tanítás, irodai munka és egyébbel/13 tanítás és egyébbel, 151 irodai munkával, 3 irodai munka és egyébbel, 89 egyéb munkával tartotta fönn magát. Kenyérkeresetre 47 diák hetenként 1—6 órát, 50 diák 7—12 órát, 52 diák 13—18 órát, 29 diák 19—24 órát, 196 diák 24 óránál többet fordít, 63-nak a munkaideje nem volt megállapítható. Kiderül a statisztikából, hogy legjobban el vannak Jogialva irodai munkával a jogászok, tehát ezeknek van legtöbb idejök a kenyérkereséshez, 'aminek aztán az a következménye, hogy a legszegényebbek keresik fel a jogi pályát nem mindég hajlamból, hanem kényszerből, mit ajkérdőivek jegyzetei között nem egy panasz igazol. A tanítással foglalkozók a rossz fizetés és bánásmód miatt panaszkodnak. Egy órára eső fizetés 8 esetben 50 fillér, 64 esetben 51 — 100 fillér, 45 esetben 101—150 fillér, 29 esetben 150—200 fillér, 11 esetben 201—300 fillér között volt, 1 esetben 300 fillér, 36 esetben ismeretlen. Egyenesen megdöbbentők azonban azok az adatok, amelyek az legrosszabbul megfizetett leczkékre vonatkoznak, mert ezek között voltak olyanok is, kik óránként 10—25 fillért fizettek. Szomorú adatok azok, amelyek a heti: elfoglaltságra vonatkoznak, mert ezekből kiderül, hogy heti 24 óránál több elfoglaltsága is volt számos leczkeadó diáknak. Voltak azután közöttük olyanokfis, akik 4, sőt 6 helyen is tanítottak. Az esetek 40uA>-ban vasárnap és ünnepnap is kellett tanítaniok. Emellett a tanító diákság teljesen fluctuáló elemmé vált, szinte olyan könynyen bocsátják el őket, mint a cselédséget. Noha a felvétel a tanév utolsó