Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 20. szám - Reformatio in pejus a munkásbiztosítási perben

722 Munkásügyi Szemle munkásbiztosítási igények meghatározásában tehát úgy az alsó, mint a felső bíróságnak elegendő alkalmuk van az anyagi igazság megóvására, különösen pedig az igénylő felek érdekeinek hivatalbóli előmozdítására. Az Elj. Rend. 92. §-a megengedi, hogy a fél igényét a tárgyaláson felemelje és felebbezését a már eldöntött igénypontokra kiterjessze. Dr. Baumgarten találóan utal arra, hogy a felek kérelmén való túlterjeszkedést sok esetben mellőzhetővé teszi az Elj. Rend. 339. §-a is, mely a feleknek az Állami Munkásbiztosítási Hivatal tárgyalásának,befejezéséig a másik fél felebbezéséhez való csatlakozási jogot biztosít. Úgy az alsó, mint felső bíróságoknak tehát kellő módjuk van az igények helyes érvényesítését és megállapítását irányítani és a feleket jogaikra és azok érvényesítésének módjára nézve szükség esetén kitanítani. Anélkül, hogy a felek kérelmén túlterjeszkedni kellene, a helytelen jogcímen érvényesített igényt is megfelelő alapon lehet megítélni; és a követelés felemelése, vagy leszállítása iránti általános kérelem a követelés mértékének meghatározásában meglehetősen szabad kezet enged. A reformatio in pejus tilalmába tehát nem az ügyállás hivatalbóli kinyomozása és a valódi igény érvényesülését célzó bírói irányítás ütközik, hanem csak az az eljárás, mikor a felső bíróság az alsófokú határozatokkal már rendezett érdekkörbe hivatalból belenyúlva, nem éri be a felebbező fél helyzetének javítása iránti kérelem elbírálásával és esetleg elutasításával, hanem a felebbező helyzetének rosszabbításával olyan jogállapotot bolygat meg, amelynek hatósági rendezésében a felek már megnyugodtak. VII. A 4. számú teljes ülési határozatnak azt az érvelését, hogy az abban kimondott perjogi elv végeredményében általában a biztosítottak javára válik, a gyakorlat nem erősíti meg. Tapasztalásom szerint alig fordul elő eset arra, hogy a felső bíróság az alsófokú ítéletet a nem felebbező igénylő javára in melius megváltoztassa. Ami a dolog természetében is rejlik. Ha ugyanis a pénztár és az I. fokú bíróság az igénylőre nézve kedvezőtlen álláspontot foglalnak el, úgy az ügy rendszerint csak az igénylő felebbezése alapján és beadása esetén jut felsőbírósági elintézés alá, amikor a felebbezéssel élés ténye s az abban foglalt többnyire általános jellegű kérelmek a vitás igények elbírálására alapot szolgáltatnak. Ha igénylő a felebbezést elmulasztja, úgy a reformatio in meliusra sor alig kerülhet, mert a pénztár a reá nézve kedvező álláspontjához is kötve van s annak nem feladata, hogy az igénylő javára is jogorvoslattal éljen. Viszont mindennapi eset, hogy a biztosított fél a reá nézve kedvező alsófokú határozatok igém/megállapításait sem véli kielégítőknek és már a törvény nem tudásánál fogva is, szerencsepróbálgatás céljából tovább felebbez. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy a felső bíróság igénylőnek az alsóbb fokú hatóságok által rendezett helyzetét is túlzottan kedvezőnek találva, igénylő hátrányára hivatalból beavatkozik. És a most felvetett kérdést is azok a feltűnést keltett felső bírósági határozatok hozták felszínre, amelyek a pénztár és az I. fokú bíróság által megállapított járadékot megszüntették, vagy leszállították. A 4. számú teljes ülési határozat tehát csaknem mindig a biztosított felek érdeke ellen érvényesül. VIII. A reformatio in pejus tilalma alkalmazásának kedvezőtlen hatásai kétségbevonhatlanok. Siefart nézetével szemben határozott meggyőződésem, hogy a reformatio in pejus alkalmazásától való félelem a feleket elriasztja jogorvoslatuk érvényesítésétől. Nem egyszer halljuk az I. fokú ítélet kihirdetése után azt a nyilatkozatot, hogy az igénylő nem mer tovább felebbezm\ mert hátha a már megítélt járadékát is felső fokon beszüntetik vagy leszállítják. így a fél felebbezési jogáról lemond, de nincs meggyőződve, hogy az anyagi igazság javára teljes mértékben érvényesült. De tagadhatatlan az is, hogy az alsófokú ítélet nem felebbezett álláspontjának hivatalbóli megdöntése rovására válik a felek indítványa nélkül