Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A szociális egészségügy perspektivája

Munkásügyi Szemle 47 Ali ez annál inkább, meri helyesen utal igénylő a törvény 94. §-ának ama rendelkezésére, mely szerint a szabályszerűen kifizetett járadék vissza nem követelhető. Ugyanezen törvényszakasz értelmében és a 14. számú elvi határozat szerint is nem lehet helye a kifizetett többletek utólagos levonásának sem, mert ugyanezen elvi határozatnak törvényben gyökerező álláspontja szerint a már kifizetett járadék csak akkor számítható be, ha az ugyanarra az időre megállapított állandó járadék összege magasabb volna a már kifizetett ideiglenes járadék összegénél. Itt pedig az eset éppen ellenkező volt. Ezen okból kellett a rendelkező részben megáilapítani a jogerős ítéletnek megfelelő jodállapotot s kellett levonni annak összes következményeit. MUNKAVISZONY. Befizetett nyugdíjjárulékok visszafizetése. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék 1911. D. 997 2 sz. ítélete. ítélet: A kir. törvényszék az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok; I. A felebbezési és ellenkérelem után felek az ügy állását egyezően adták elő az első bíróság irataiban és Ítéletében foglaltakkal. Alperes vitatta, hogy a nyugdíjintézmény nem önálló jogi személy, hanem csak kiegészítő része a szolgálati szerződésnek, azzal a rendelkezéssel, hogy egy bizonyos vagyontömeg az alkalmazottak végellátására szolgáljon, ennélfogva az, hogy az alapszabályok kormányhatósági jóváhagyással nincsenek ellátva, jelen tőséggel nem bir, mert a szolgálati szerződéshez ily jóváhagyás nem szükséges. Vitatta, hogy kényszerről, minthogy annak az az eleme, hogy jogtalan legyen, hiányzik, egyáltalán nem lehet szó, de különben is az alkalmazottak közül többen nem irták alá a belépési nyilatkozatot s ezek mégsem bocsáttatlak el. Utalt arra, hogy a nyugdíjintézmény létesítését maguk az alkalmazottak sürgették, csatolta kérvényüket l/F. alatt és előadta, hogy felperes éveken át nem tett kifogást, sőt a nyugdíjbizotlságba is belépett. Vitatta végül, hogy alperes jogtalan gazdagodásáról sem lehet szó, mert a járulék a nyugdíjalapé és nem az alperesé s a járulék a szolgálat tartama alatt sem ellenérték nélkül való, mert az alkalmazott élvezi annak biztosítását, hogy nyugdíjigényének vaíósulásához mindig közelebb jut. Utalt arra, hogy állami intézményeknél is a törvény (1894: XXVII. t.-c. 3. §., 1908 : XL. t.-c. 22. §.) a nyugdíjjárulék elvesztését rendeli a szolgálat önkéntes elhagyása esetén. Csatolta a 2/F. alatti hasonló magánintézeti nyugdíjalapszabályckat, melyeknek hasonló rendelkezése (7. §.) van s ez belügyminiszteri jóváhagyással van ellátva. Felperes késznek nyilatkozott bizonyítani, hogy az egyik tisztviselőt, ki a nyugdíjintézetbe belépni nem akart, az igazgató magához hivatta és elbocsátássa! fenyegette. Tagadta, hogy a nyugdíjbizottságnak tagja lett volna és hogy az alkalmazottaktól indult volna ki az intézmény létesítése iránti mozgalom. Csatolta A F-, B/F. és C/F. alatt egyéb intézetek nyugdíjszabályait, melyeknél az önkéntes kilépés esetére az alkalmazott visszakapja a befizetett járulékokat. Utalt arra, hogy az l/F. alatti kérvényben foglalt tervezet nem tartalmazta a megtámadott rendelkezést és így nyilvánvaló, hogy a tervezet maíhematikai mérlegénél az, hogy a tagok önkéntes kilépése esetén befizetett járulékaik a pénztár javára esnek, számba nem is vétetett, de valamely pozitív adat hiányában nem is vétethetett. II. Alperes védekezését a részben, hogy nyugdíjintézmény alapszabályai a felek között létesült szolgálati szerződés kiegészítő részévé váltak, az idevonatkozó helyes okfejtése alapján a kir. törvényszék is elfogadja és ebből folyólag, minthogy a szolgálati viszonyra nézve úgy a K. T. 55, mint az Ip. T. 88. §-a is a szerződési szabadságot állapította meg, helytálló alperesnek az az érvelése is, hogy a nyugdíjszabályzat, mint a szolgálati szerződés kiegészítő része, szabad meoállapcdás íárgyát képezhette. Azonban a szerződési szabadság elvének szem előtt tartása mellett sem lehet kétséges, hogy a visszaélést a gazdaságilag gyengébb fél nyilvánvaló és az erkölcsi fogalmakba ütköző megkárosítására a törvény nem tette megtámadhatatlanná. , , m Vizsgálni kellett tehát, hogy a megtámadhatóság ezen feltételei a peres esetben fennforognak-e? Felperes e részben azt hozza fel, hogy a nyugdíjsza-