Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A szociális egészségügy perspektivája

46 Munkásügyi Szemle BALESETBIZTOSÍTÁS. Szabályszerűen kiutalt járadék be nem számítható. A m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal 1911. évi november hó 21-én kelt 1910. P. 423/12. sz. ítélete. Ítélet: A m. kir. állami munkásbizíosítási hivatal igénylő felehbezésének helyt ad és az első bíróság ítéletét megváltoztatva megállapítja, hogy igénylőnek a balesetet követő 11-ik hét kezdetétől, vagyis 1909. január 18-tól kezdve az 1909. évi június 3-án 1909. F. 16/3. szám alatt hozott jogerős első bírósági itélet értelmében 1.551 korona évi tehetetlenségi, 100%-os járadék jár az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító pénztár által az állandó járadék ügyéj ben hozott határozat kézbesítését követő hó elsejéig, tehát 1910. évi július hó 31-ig bezárólag. Megokolás: A gy-i kerületi munkásbiztosító Pénztár ezen orvosi bizonyítvány alapján igénylő részére az 1909. évi március hó 19-én 2995 sz. a. hozott igazgatósági határozattal a balesetet követő 11-ik hét kezdetétől, vagyis 1909. évi január 18 tói kezdve 100% munkaképességcsökkenésnek megfelelő 60%-os ideiglenes járadékot állapított meg 1.551 korona évi kereset után. Ez ellen a határozat ellen igénylő felebbezett a gy-i választott bírósághoz, mely is igénylőnek ugyancsak 1.551 korona után 1909. évi január 1S-tói tehetetlenségi 100%>-os járadékot itélt meg addig, míg igénylő állandó járadéka tárgyában az Országos Pénztár nem hoz határozatot. Az Országos Pénztár igazgatósága nem tehetetlenségi, hanem 100% munkaképességcsökkenésnek megfelelő 60%-os járadékot állapított meg igénylő részére 1910. évi június hó 16—17-én 46.452. sz. a. hozott igazgatósági határozatával 1909. évi január hó 18-tól kezdve 1.558 korona 44 fillér évi kereset után. Ugyanezen pénztár igazgatója, illetve annak helyettese 1910. évi augusztus hó 29-én 35.399. sz. a. kelt iratban azt közölte a gy-i pénztárral, hogy igénylőnek a fenti határozattal rnegállapitoit járadékából 33 hónapon át havi 16 korona 4 fillért le fog vonni, mert a gy-i pénztár 529 K. 36 f.-rel többet fizetett ki, mint ami a járadékost megillette volna. Igénylő az Országos Pénztár igazgatóságának fentemlített határozatát megfelebbezte a gy-i választott bírósághoz, mely mint kir. táblai székeiyen levő választott bíróság ebben a pörben is ítélkezett úgy azonban, hogy igénylő felebbezését elutasította, az Országos Pénztár igazgatóságának fenti határozatát pedig helybenhagyta. Ezen bírósági ítélet meghozatala után érkezett a gy-i választott bírósághoz igénylőnek »felebbezés> névvel ellátott ama beadványa, melyben az Országos Pénztárnak, helyesebben az igazgató helyettesének fentemliíett 35.399/910 számú amaz intézkedését teszi szóvá, amely szerint a pénztár 529 K. 35 f.-nek levonását rendelte el. E beadványban igénylő ulal arra, hogy ez az összeg az a különbözet, mely nehi a gy-i választott bíróság által 1909. évi január 18-tól ideiglenes járadék gyanánt megállapított 100n/o-os és az Országos Pénztár által megállapított 60°/o-os járadék közt van. Erre a levonásra pedig a jogerős bírói ítélettel szemben az Országos Pénztár nem jogosult, annál kevésbbé, mert a szabályszerűen kifizetett járadék visszafizetése az 1907. évi XIX. törvénycikk 93. §-a értelmében nem követelhető. Az első bíróság a beadvány dolgában az iratok szerint érdemi határozatot nem hozott, hanem az iratokkal együtt igénylőnek a fenti itélet ellen beadott felebbezésével együtt a felső bírósághoz terjesztette fel azt. A felső bíróság, mely a 14. sz. elvi határozat értelmében az igény kezdőpontjáig kellett, hogy visszamenjen, mindenekelőtt igénylő javára döntötte el azt a kérdést, vájjon a balesetet követő 11. hét kezdetétől, vagyis 1909. január 18-tól kezdve egészen az Országos Pénztári határozat kézbesítését követő hó első napjáig 1.551 K. kereseti összeg után a bíróilag már megítélt teljes 100%-os járulékra — vagy ez időre is csak országos pénztár részéről megszavazott — és 1.558 korona 44 fillér évi kereset után számított 60%-os járadékra van-e igénye. Tény ugyanis, hogy a kérdéses bírói Ítéletet senki sem felebbezte meg, az tehát, jóllehet a 14. számú elvi határozat szerint téves alapon, illetőleg a bíróság részéről hatásköre túllépésével hozatott, — jogerőre emelkedett. Mint ilyen, végrehajtandó és az Országos Pénztárnak, illetve a pénztár közegeinek nem állott jogában igénylőnek ilyen jogerős^ ítélettel megállapított igényét visszamenőleg megkisebbíteni akkor, midőn az ítélet kifejezetten biztosította igénylőt a bíróság által megíiélt járadék élvezetéről addig, míg az Országos Pénztár nem határoz. E határozat joghatálya pedig igénylőre nézve a helyes törvény-magyarázat és a törvény 94. §-ára alapítóit joganalógia szerint nem kezdődhetik előbb, mint az Országos Pénztár határozatának kézbesítését követő hónaptól kezdve.