Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A szociális egészségügy perspektivája

Munkásügyi Szemle 31 SZOCIÁLIS EGÉSZSÉGÜGY, szociális egészségügy perspektívája. Irta: Dr. Friedrich Vilmos, egyetemi m. tanár, főorvos. Az orvosi tudomány egyik legfiatalabb ága: a szociális egészségtan nagy átalakulásokat eredményezett az emberiség javára. Az átalakulás a haladás útján régi feltevéseket, melyek mint dogmák érvényesültek, döntött meg s az elméletek és feltevések helyét tapasztalati tények foglalták el; mindennek közös eredménye, hogy a kóroktan is ma már egészen mást hirdet, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A bakteriológia ma már a legtöbb betegség okozóját kétségtelenül kiderítette. A vizsgáló eljárások fejlesztése, a mikroszkóp tökéletesítése ismertté tették a félt ellenségeket s a kórokozó baktériumok alakja, életnyilvánulásai, hatásuk mikéntje ma már csaknem oly ismert, mint az emberi test szerkezeté. Annak idején a heveny ragadós betegségek legtöbbjét »meghülés«-ből származtatták; pedig a tüdógyuladás, a diftéria, a tífusz okozója csakúgy baktérium, mint a lepráé,, (bélpoklosság), amelyet régente ördögi eredetűnek tartottak. A bennünket jelenleg közelebbről érdeklő s nálunk is helyenkint endemikusan fellépő gerincagyi-hüdés fertőzésének módja' épúgy ismert lesz, mint a kolera tovaterjedésének sokféle lehetősége, vagy mint a gümőkór ragadósságának körülményei. A Németországban gyakran előforduló hús-mérgezést is, amint kiderült, egy a romlott húsban élősködő bakteriumfaj okozza. A tudomány mindeme vívmányainak jelentősége akkor lépett méginkább előtérbe, amikor azokat a gyakorlati téren sikerült érvényesíteni. A szociális*egészségtan foglalkozik azoknak a tudományos kérdéseknek a gyakorlati életbe való átültetésével s ama tudományos eredményeknek az emberiség javára való értékesítésével, amelyeknek segélyével a közegészségügy s közvetve a társadalom minden tagjának egészsége javítható. Ezeknek az egészségügyi problémáknak a gyakorlatba, a mindennapi életbe való átültetése nemcsak nagy horderejű közegészségügyi kérdés, hanem az állam közgazdaságát is érintő és érdeklő tényező. A fertőző természetű betegségek felismerése, a betegek elkülönítése, a fertőzés terjedésének meggátlására szolgáló egyéb módok végrehajtása egyes esetekben nem bizonyult kielégítő óvintézkedésnek. Megállapították ugyanis, hogy egyes szervezetekben baktériumok tartózkodhatnak anélkül, hogy az illető szervezetre károsak lennének, de átragadva másra s annak szervezetébe jutva — valamely alkalmi oknál fogva — az általuk okozott betegséget válthatják ki. így jöttek rá a bacillus-hordozó vagy máskép bacillus-gazda fogalmára a hasi hagymáznál és a koleránál. Ha a bacillus-hordozó, egyébként teljesen egézséges személyeket embertársaiktól bizonyos időre elkülönítjük, új fertőzésnek vagy ragálynak tovaterjedését gátoljuk meg. A szociális hygiene eredményeit azonban még inkább szembetűnővé tehetjük, ha rámutatunk, hogy míg a Visztula oroszországi partjain dühöng a kolera, ugyané folyó német-partján a kolera egyáltalán nem, vagy csak elvétve szed áldozatot, ami a közegészségügyi viszonyok rendezettségének tudható be. Más esetet véve: a tuberkulózis ott pusztít leginkább, ahol az egészségügyi állapotok a legelhanyagoltabbak; de talaját veszti mindenütt, ahol a szociális viszonyok javításával levegő, napfény, megfelelő táplálék s tisztaság jut a nyomor helyébe. Európaszerte csökken a születések száma, már Angliában is, ahol a nálunk oly elterjedt »egyke«-rendszer, vagy a francia »kétgyermek«-rendszer nem hódított tért. Az 1908. évben 123.300 volt az újszülöttek száma Angliában, 1911-ben már csak 81.645, ami a lakosság számához viszonyítva 2,9ü/o kevesbedést mutat. Németországban az 1811-20. évben 1.000 lakosra 42'9 születés esett; 1891 - 1900. évben 1.000 lakosra már csak 367 születés jutott s e szám az 1900—1910. években még inkább csökkent.