Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A szociális egészségügy perspektivája

32 Munkásügyi Szemle A születéseknek e csökkenése ellenére is úgy Anglia, mint Németország lakosainak száma emelkedik, aminek jórészt nem a bevándorlás az oka, hanem az, hogy a halálozási arány az utolsó évtizedekben csökkent, s az átlagos életkor emelkedett; e két fontos körülmény kizárólag a szociális egészségügy művelésének és a szociális egészségtan terjesztésének eredménye. Az orvostudományok szerepe tehát már eddig is lényegesen megnagyobbodott. A szociális egészségügy jelentősebb művelése előtt az orvosi tudomány már fejlődésének magasabb fokán is az emberi test finomabb szerkezetének felismerésével, az egyes érzékszervek működésének megálla pításával, az ép és kóros viszonyok kiderítésével, a gyógyító módszerek tökéletesbítésével foglalkozott; a szociális egészségügy térfoglalása óta azonban egy az előzőkkel egyenlő fontosságú kérdés: a betegségek megelőzése s a betegségek terjedésének meggátlása is a vizsgálatok és kutatások tárgya. A szociális egészségügy a szociális viszonyok javítására is vezet; a kettő közötti kapcsolat kétségtelenül bebizonyított s ma már tudjuk, hogy a szociális viszonyok javítása körülbelül azonos a közegészségügy javításával. A lakásviszonyok rendezése, a közélelmezés javítása, a gyári és műhelyi viszonyok, a munkaidő és munkabérek szabályozása a munkábalépés korának körülményes meghatározása stb., azok a tényezők, amelyek a munkásság egészségét és épségét óvják meg. Az orvostudománynak azt az ágát, mely e kérdésekkel foglalkozik, ismerni, tanulni, tanítani kell; ezek ismerete elsősorban azokra az orvosokra fontos, akik a munkássággal jönnek érintkezésbe s ha ezek a szociális egészségügy alaptételeit tudni s azokat alkalmazni fogják, úgy e tanok az ő közvetítésük révén közkincsekké lesznek. Előadás a gerincagyi hüdésről. A székesfőváros polgármestere rendelettel kötelezte a törvényhatósága területén lakó orvosokat, hogy a gerincagyi hüdésben megbetegedetteket jelentsék be a hatóságnak, illetve a tisztiorvosi hivatalnak, csak úgy, mint a bejelentésre kötelezett ragadós betegeket. Ennek az intézkedésnek kapcsán dr. Sarbó Artúr egyetemi tanár és dr. Heim Pál egyetemi magántanár a budapesti kerületi munkásbiztositó pénztár orvosainak előadást fognak tartani a járványos gerincagyi hüdés kórtanáról, tüneteiről, a betegek elkülönítésének mikéntjéről, a fertőzés terjedésének módjairól stb , minthogy e betegséget eddigelé csak egyes orvosok észlelhették aránylag kisebb számban. A VII. Nemzetközi Tuberkulóziskongresszust f. évi április hó 14—20-ig Rómában fogják megtartani. A kongresszus előkészítő bizottsága három szakosztályban fog a tárgyaltatni a kongresszus előadási anyagát és pedig a társadalmi védelem, a belgyógyászati és sebészeti és végül az epidemiológiai szakosztályban. A kongresszusra előadásokat igen nagy számmal jelentetlek be. Magyarország részéről mint előadók szerepelnek Tauszk (Budapest), Hollós (Szeged), Genersich (Kolozsvár), Rajnik (Dudapest), Goitein (Budapest) Ország (Budapest) és Müller (Tátraháza). A tuberkulóziskutatás érdekesebb adatai 1910-ben. Angolországban megállapították, hogy a tuberkulózishalált átlag 58 heti betegség előzi meg, ami az összmunkásságot számítva, évenként és fejenként 1.500 frank munkabérveszteséget jelent. A tüdővész az első 3—4 életévben úgyszólván egyáltalán nem fordul elő. A tüdővészes beteg által kilégzett levegő nem tartalmaz tüdővészbacillust. 1891—1892. évben Poroszországban 1.000 lélekre 212'8 vagyis 21*28 Vo tuberkulózis megbetegedés esett. 1880 -1900 években a tuberkulózishalálozás Berlinben a férfiak között csökkent, a nők között emelkedett. A 20—39. életévek a legnagyobb megbetegedési arányt mutatják. A megbetegedés tetőpontja nőknél 10 évvel korábban következik be, mint férfiaknál. 1901-ben íuberKulózisban 10.000 személy közül 13*73 halt el, 1908-ban 11*96.