Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 13. szám - Az iparfelügyelők tevékenysége 1910-ben; 5. [r.] Balesetelhárítás

Munkásügyi Szemle 481 aziránt, hogy azt vándorlással vagy legalái b a városok határában fekvő mezei és erdei üdülőhelyeken töltsék. Ezek azok a követelések, amelyeknek megvalósítása érdekében a Törvényes Munkásvédelem Magyarországi Egyesületének síkra kell szállania és fáradhatatlan agitációval a társadalomban híveket kell szereznie. Ezeket terjesztettem a magam részéről az egyesület elnöksége útján a választmány elé. Nem túlzó óhajok ezek, hanem gyakorlati javaslatok, amelyeknek megvalósítása nem is egyenesen munkásérdek, hanem azonos a nemzet Iegegyetemesebb javának ügyével. Mert amint Posadowsky gróf, a kiváló német államtitkár hangoztatta: »A jövő végül mégis ama nemzeté lesz, amelynek fizikuma leginkább tud ellentállani és ezért az önvédelemre a legalkalmasabb. Aki tehát arra törekszik, hogy a tömegek életét és egészségét megóvja, az egyúttal a haza üdvéért és jövőjéért küzd!« X'Az iparfelügyelők tevékenysége 1910-ben. írta Hlavács Kornél, miniszteri titkár-bíró. yc V. Dalesetelhárítás. A balesetelhárííás a baleseti veszély megszüntetésére törekszik. A feladat első része tehát a szubjektív és objektív baleseti veszélyek felkutatása. A szubjektív veszély — mint tudjuk — a munkás egyéniségétől függ. A munkásokat tehát egyenkint kellene végig vizsgálni és megbírálni, vájjon személyes tulajdonságaiknál fogva munkájuk közben baleseti veszélyben nem forognak-e. A munkás életkorát, testi és lelki erőállapotát, életmódját, nemét, felvilágosodottságának, tanultságának fokát, vérmérsékletét, szenvedélyeit, egyéb jó és rossz tulajdonságait és magánviszonyait mind sorra pontos kritika alá kellene venni és úgy megállapítani, hogy munkakörének betöltésére alkalmas-e. A mai iparfelügyelői ügykör mellett ez a legtöbb kerületben lehetetlen feladat. Az év folyamán az országban 347.223 munkást kellett volna végig vizsgálni. Az iparfelügyelői kar minden tagjára egyenkint 5.100 munkás egyéni tulajdonságainak összeállítása jutott volna. Ha az iparfelügyelő óránkint három munkás adatait tudná megállapítani, ezekből a szükséges következtetéseket levonni, és a kellő intézkedéseket megtenni, akkor naponkint mintegy 30 munkással végezhetne és az egész vizsgálatot 170 nap alatt fejezhetné be. Ámde azt látjuk, hogy az iparfelügyelők csekély kivétellel még a mai nagyoló rendszer mellett sem tudják teendőiket elvégezni, annál kevésbbé követelhetünk tehát tőlük ilyen részletekbe behatoló tevékenységet. Vannak ugyan közöttük olyanok is, akiknek kerületében a mult év folyamán 2.000-nél kevesebb iparfelügyelet alá tartozó munkás dolgozott és a budapesti ipari főfelügyelő bizonyára rájuk célzott ama kijelentésével, hogy »vannak, akik nincsenek kellőleg foglalkoztatva^ azonban azt elrendelni, hogy szabad idejükben a munkások szubjektív baleseti veszélyeinek kutatásával és elhárításával foglalkozzanak, még sem lehet. Az iparfelügyelői kar egészségtani ismereteinek gyarapítására ugyanis eddig semmi sem történt. Még az általános egészségügyi viszonyok tanulmányozását is csak annyira mozdították elő, hogy a fizetéstelen segédfelügyelők is évenkint pontosan megkapták a magyar kir. központi statisztikai hivatal kiadmányainak előfizetésére szóló felhívást. Hogy, ebből is merítvén, túlzásokba ne eshessenek, 1907. évi július 1-étől kezdve a megtörtént balesetekről sem kapnak már értesítést. Difficile ? Non. Impossibile est satiram non scribere.