Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1912 / 13. szám - Az iparfelügyelők tevékenysége 1910-ben; 5. [r.] Balesetelhárítás
482 Munkásügyi Szemle Beláttuk, hogy a munkásokról és családjaikról betegségük alatt és baleseteik folytán előállott keresetképtelenségük alatt intézményesen gondoskodnunk kell, mert a társadalom kegyelemfillérei aránytalanul oszlanak meg és sokszor épen azokat kerülik el, akiken leginkább segíteni kell- Az anyagi terheket közvetlenül a munkaadók vállaira raktuk, rájuk bizván, hogy azokat áthárítsák a fogyasztó közönségre. Nem gondoskodtunk azonban arról, hogy e terhek a segélyre szorulók szükségszerű igényeinek lehető teljes kielégítése dacára a legtermészetesebb módon korlátoztassanak, nem gondoskodtunk arról, hogy a munkálkodni akarók nagy tömegének egyéni kvalitása ne rosszabbodhassék, hanem inkább javuljon és ne kelljen a társadalomnak olyan egyéneket segélyezni, akik kellő előrelátás mellett keresőképesek maradhattak volna és munkájukkal az összes társadalmi osztályok gazdasági fejlődését előmozdíthatnák. A mulasztást tehát pótolni kell. Minél előbb fogunk ehhez, annál több hiábavaló költségtől fogjuk megszabadítani a munkaadókat és közvetve a fogyasztókat. Az iparfelügyelők egészségtani ismereteinek kibővítéséről gondoskodnunk kell és a létszámszaporítás elől sem zárkózhatunk már el, ha nem akarjuk a terhek miatt zúgolódó munkaadók és az elkerülhető balesetek miatt méltatlankodó munkások panaszszavát a végtelenségig hallgatni. A kellően kiművelt iparfelügyelők vezethetnék azután azokat a tanfolyamokat is, amelyek a munkások és munkaadók ismereteinek gyarapítására, egyéni kvalitásának növelésére szükségesek. Az önkéntes mentőegyesületnek évenkint néhány városban tartott előadásai, amelyeken a sérültek első segélynyújtásához szükséges minimális tudnivalókat elmondják, ezen célra nem elegendők és nem lehet bevárni azt az időt sem, amikor a munkásszervezetek a vidéken is annyira megerősödnek, hogy kiművelésükről, mint Budapesten teszik, maguk gondoskodhatnak. A munka oroszlánrésze ezen irányban az államra vár. De kizárólag állami feladatnak kell tekinteni egyelőre a munkaadók fölvilágosítását, mert a közöttük levő bizalmatlanok meggyőzésére sikerrel más nem vállalkozhatik. A munkások egyéni kvalitásának növeléséhez a munkaadók belátására, tájékozottságára egyelőre igen nagy szükség van. A munkaadók fölvilágosííása tehát fontos feladat, melyet a minden társadalmi réteg érdekeit egyformán lelkiismeretesen gondozó állam kezéből ki nem adhat. A munkások egyéni kvalitásának gondozását és javítását is általában az államnak kell irányítani és ezen célból föl kell fegyverkeznie a legkimerítőbb és legmegbízhatóbb adatokkal. Az érdekeltek jelentései nem mindig kifogástalanok és az ellenkező táborban levők kutató szeme nem egyszer sikerrel keresi azok tudatos vagy akaratlan hibáit. A németországi munkásszövetség pl. mult év május hó folyamán a vegyészeti iparban foglalkozó munkásokat környező veszélyekről*) külön füzetet adott ki, amelyben a kémiai gyárosok szakszövetkezetét igen súlyos — mondjuk — őszinteséghiánnyal vádolja meg. E szakszövetkezet az 1907. évben a kötelékébe tartozó ipartelepeken előforduló balesetek számának folytonos növekedését vizsgálta és az okok kikutatása után az eredményről a szövetkezetbe tartozó munkaadókat igen bizalmasan kezelt évi jelentésében tájékoztatta. Ugyanakkor a birodalmi biztosítási hivatalhoz is küldöttek külön jelentést. E két jelentés idevonatkozó szövegét a munkásszövetség említett füzetében a következő »igen drasztikus« módon állítja egymás mellé: /. Jelentés a szakszövetkezet saját II. Jelentés a birodalmi biztosítási munkaadó tagjaihoz: hivatalhoz: ». ..Be kell vallani, hogy az »A balesetek számának abutolsó évek folyamán a valóságos szolút és relatív szaporodását tobalesetek száma is nagyobb mér- vábbá a német ipar »rapid« növe*) Gefahren der Arbeit in der chemischen Industrie. Herausg. vom Verband der Fabrikarbeiter Deutschlands. Dörnke & Mey. Hannover.