Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 12. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. 4. ülés 1912. évi május hó 17-én

Munkásügyi Szemle 469 JOGGYAKORLAT BETEGSEGÉLYEZÉS. Segély természetben való kiszolgáltatása és igénybevett segély költségeinek megtérítése nem azonos igény. A m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal 1912. január 30-án kelt 1911. F. 6/2, sz. ítélete. ítélet. A magyar királyi állami munkásbiztosítási hivatal a fölfolyamodásnak helyt ad az I. bíróság végzését, az I. bíróság elnökének 1911. Bet. II. 14/5. számú végzésére kiterjedőleg megváltoztatja és elrendeli, hogy a budapesti kerületi munkásbiztosító pénztár az 1911. Bet. II. 14/1. számú végzésre hivatkozással az iratok kapcsán és megfelelő záros határidő kitűzésével újból fölhivassék arra, hogy a kereseti fürdőköltség megtérítésére irányuló igény tárgyában határozzon. Megokolds. Igénylő a budapesti kerületi munkásbiztosító pénztárhoz 1910. évi november hó 28. napján 58.323/1910. szám alatt érkezett beadványában a Szt.-Lukácsfürdőbe, vagy a Pajor-féle gyógyintézetbe való beutalását kérte. A kérvény elintézését azonban igénylő nem várta be, hanem magánúton fölvétette magát a Szt.-Lukácsfürdőbe és utóbb 1911. évi január hó 24. napján a budapesti munkásbiztosítási választott bíróságnál közvetlen keresetet adott be az említett fürdőben nyert gyógykezelés költségei fejében fölszámított 336 K 50 f. megítélése iránt. A bíróság elnöke a kereseti példányt szokott meghagyással megküldte a kerületi pénztárnak, amely erre fölterjesztette a nála benyújtott és föntemlített kérvény alapján időközben 1911. évi január hó 10. napján meghozott és igénylőnek február hó 3. napján kézbesített 58.323/1910. sz. határozatát, amely a megjelölt fürdőbe, illetőleg gyógyintézetbe való beutalásra irányuló kérelem elutasításáról rendelkezett. E határozat és a pénztár által fölterjesztett vonatkozó iratok alapján a bíróság elnöke 1910. Bet. II. 14/5. sz. végzésével beszüntette a közvetlen keresettel folyamatba tett eljárást és pedig azzal a megokolással, hogy a pénztár már határozott az igénylő követelése tárgyában. Ez ellen a végzés ellen igénylő előterjesztéssel élt, de ennek az I. bíróság nem adott helyt. A felső bíróság azonban igénylő fölfolyamodását alaposnak találta és annak helyt adott. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az I. bíróság elnöke határozatát téves ténymegállapításra fektette annak kimondásával, hogy a pénztár az igénylő követelése tárgyában már határozott volna. A pénztár ugyanis a fürdősegély természetben való kiszolgáltatására irányuló igényt, úgy a miként azt igénylő ott előterjesztette, tette határozat tárgyává. Ezzel az igénnyel nem azonos az igénylőnek közvetlen kereset útján érvényesíteni célzott és magánúton tényleg igénybevett fürdőzése költségének megtérítésére irányuló igénye. Bármily szoros összefüggés lehet ugyanis a segély természetben való kiszolgáltatására és az ugyanezen segélynek utóbb magánúton történt igénybevételéből fölmerült költségek megtérítésére irányuló igények között a kettő azonosnak még sem tekinthető. A segély természetben való kiszolgáltatásának megtagadása ugyanis nem dönti el szükségszerűen azt a kérdést is, hogy a magánúton igénybe vett gyógytényezők költségének megtérítését mennyiben kelljen annak dacára jogosnak elismeri. Köztapasztalali tény, hogy a betegségek folyamán olyan előre nem látott szövődmények és sulyosbbodások is szoktak föllépni, amelyek a betegség lefolyására nézve előzetesen fölállított és orvosi szempontból helytálló véleményt halomra döntik és sürgős szükség parancsával követelnek olyan gyógyítási rendszabályokat, amelyeket előbb jogszerűen tagadhattak meg az intézkedésre hivatott tényezők. Ebből következik, hogy a szóban lévő két igényt nem azonos, hanem, bár kapcsolatos, de önálló igényekként kell határozat tárgyává tenni. Ebben tévedt tehát az I. bíróság elnöke és határozatának helyeslésével maga az I. bíróság is, amikor a pénztárnak a segély természetben való kiszolgáltatása tárgyában hozott határozatát olybá vette, mintha az a bíróságnál közvetlenül érvényesített és a tényleg már magánúton használt gyógytényező költségének megtérítésére irányuló igényt is eldöntötte volna.