Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 12. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. 4. ülés 1912. évi május hó 17-én

466 Munkásügyi Szemle MUNKAVISZONY. Ankét a gyermekmunkáról. A Törvényes Munkásvédelem Magyarországi Egyesülete f. hó 20-án délután 5 órakor a Társadalmi Múzeum helyiségében Szterényi József v. b. t. t. elnöklése alatt folytatta a gyermekmunkáról megkezdett ankétjét. Az ülésen elsőnek Unger Ferenc szótalt fel a Fatermelők és fakereskedők képviselete nevében. Felszólalásában felemlítette, hogy bár az előadó javaslatából azt látja, hogy az ankét célja az ipari munkánál alkalmazott gyermekek védelme, mégis figyelemmel arra, hogy az erdei kitermelést a Kúria nem egy Ítéletében ipari munkának minősítette, nem lehet elzárkózni attól, hogy különösen az erdei termelésnél alkalmazott gyermekmunkások védelmét a vitába be ne vonjuk. Szükségesnek tartja azonban annak megállapítását, hogy a gyermekmunka egyes termelési ágakban mikép oszlik meg. Minthogy e kérdést felölelő megbízható statisztika nem áll rendelkezésünkre, célirányosnak tartja, ha a kerületi pénztárak felszólíttatnak a szükséges statisztika elkészítésére. Dr. Ferenczi Imre szólt ezután a kérdéshez s hibáztatja, hogy az ankét titkára előadásában nem nyújtott be konkrét javaslatot s hogy javaslatot csak az érdekeltek meghallgatása után óhajt tenni. Szerinte az egyesület minden érdekképviselet meghallgatása nélkül is t^het javaslatot s tehet különösen azért, mert bizonyos tekintetben az egyesületet a luganói nemzetközi értekezlet már köti. Nem szabad az ankétnek kiindulni abból, hogy a gyermekmunka korlátozása megakadályozza az iparfejlesztést. Véleménye szerint az épen az ipar fejlődésére vezet. A gyermekmunka védelmét kiterjesztendőnek tartja a mezőgazdaságban alkalmazott gyermekekre is, mert ott az állapotok még rosszabbak, mint az ipari alkalmazottaknál. Szabályozandónak tartja az ipartörvényen kívül eső gyermekmunkát is. Bizonyos otthoni munkából ki kell tiltani a gyermekmunkát, vagy legalább is csak egy meghatározott életkoron túl szabad ott megengedni. Szterényi József elnök rövid észrevétele után Bőhm Vilmos szólt a tárgyhoz s különösen Papp Dezső dr. min. o. tanácsos beszédével foglalkozik. Elismeri, hogy a munkaadók résztvesznek a szociális munkában, de sokkal szivesebben látná, ha felismernék, hogy a szociális kérdésre fordított összeg nem teher, hanem iparpolitikai érdek. Sajnálattal látja, hogy sem a társadalomban, sem a törvényhozásban, de meg a közigazgatásban sincs szociálpolitikai érzék és szerinte nem is lesz mindaddig, mig a törvényhozás mai összetételében áll fenn. Felszólalót egy régebbi határozat köti, mely szerint követelték, hogy 14 alúli fiú és 16 éven alúli leánygyermek ipari munkára alkalmazható ne legyen. A 18 éven aluli munkások munkaideje 6 órában állapittassék meg, az éjjeli munka pedig tiltassék el. Különösen szükségesnek tartja a korhatár és a munkaidő ilyen megállapítását azért, mert nálunk még nagyobb mértékben kell a gyermekmunkát védeni, mint külföldön, nálunk ugyanis az egészségügyi viszonyok, lakásviszonyok és a táplálkozás sokkal rosszabb, mint bármely más külföldi kulturáltamban. Nem tartja helyesnek, hogy a védelem — Papp osztálytanácsos szerint — az iskolakötelezettségig, 12 éves korig terjedjen. Sőt inkább azt követelné, hogy az iskola alkalmazkodjék a korhatárhoz és az iskoláztatás 14 éves korig tartson. Nem csatlakozik Papp osztálytanácsosnak a munkaidőre vonatkozó felfogásához, mely a fiatalkorúak munkaidejét 10 órában állapítja meg. Hátrányosnak tartja ezt azért, mert már a Szterényi-féle iparíörvénytervezet is tovább megy és a 18 éven aluliak munkaidejét 9 órás keretben 8 órában, a 16 éven aluliakét 8 órás keretben 7 órában állapítja meg. Maga részéről 6 órás munkaidőt ajánl. Ha a gyermekmunka védelmében csakugyan eredményt akarunk elérni, akkor az iparfelügyelőknek a mostaninál nagyobb hatáskört kell biztosítani, követelni kell az iparfelügyelők számának szaporítását, női és orvosi iparfelügyelők alkalmazását. Követelni kell továbbá, hogy az iparfelügyelők bírságolási joggal ruháztassanak fel. A magyar gyáriparosok és a tarifaszerződések. A magyar gyáriparosok országos szövetségének végrehajtóbizottsága állást foglalt az osztrák Arbeitsbeirat azon harározata ellen, hogy a hadseregszállításoknál kizárandók azok a cégek, melyek a munkásokkal kötött tarifaszerződéseket nem tartják be, s előnyben részesítendők azok, kik munkásaikkal tarifaszerződésre léptek, illetőleg kiknek munkafeltételei nem kedvezőtlenebbek, mint a vállalat helyén általában érvényben levő munkabérek. A szövetség nem nyilatkozott határozottan a tarifaszerződések ellen, de azt igyekezett bizonyítani, hogy a tarifaszerződések nem képviselik feltétlenül egy fejlettebb gazdasági formáját a munkabér-szerződéseknek.