Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 12. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. 4. ülés 1912. évi május hó 17-én

Munkásiigyi Szemle 467 A székesfőváros szociálpolitikai programmja. A székesfőváros szociálpolitikai bizottsága 1912. május 21-én tartott ülésében a dr. Ferenczi Imre szociálpolitikai szakelőadó által kidolgozott s dr. Wildner Ödön tanácsos által előterjesztett szociálpolitikai munkaprogrammot a maga egészében elfogadta. Ez a fővárosi közönség legszélesebb rétegeit érintő szociális programm felöleli az általános szociálpolitika s a munkásügyi szociálpolitika egész területét. Fontosságánál fogva legközelebb bővebben ismertetjük. Munkaviszony és munkakönyv. A hatásköri bíróság 101/910. számú határozatával kimondotta, hogy az ipartörvény rendelkezése szerint az iparossegédnek munkakönyvvel kell ugyan ellátva lenni, de ennek hiányában az iparos és alkalmazottja közötti szolgálati viszony hatálytalanná nem válik. Az ipartörvény ugyanis nem fűz a munkakönyv hiányához szolgálati szerződést megszüntető hatályt. A munkakönyvvel el nem látott iparossegéd és munkaadója közti jogvita tehát a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. A fogyasztószövetkezetek és a munkaviszonyok javítása. A német szabadszakszervezetek vezető bizottsága és a fogyasztószövetkezetek vezetősége közös felhívást bocsátottak ki a szakszervezetekben és fogyasztási szövetkezetekben szervezett német munkássághoz, hogy igyekezzen vásárló erejével a munkafeltételekre befolyást gyakorolni. A fogyasztó szövetkezetek vevői arra nevelendők, hogy nemcsak az árú olcsóságára, hanem jóságára is ügyeljenek és arra is, hogy a termelési feltételek milyenek, nem-e a munkás féktelen kizsákmányolása révén lett olcsó az árú. A fogyasztási szövetkezetek tevékenysége elsősorban jó és megfelelő értékű élelmi és élvezeti cikkek, háztartási és ruházati tárgyak előállítására irányul. Minthogy azokban az iparágakban, amelyek ezen cikkek előállításával foglalkoznak, a munkaviszonyok jóval mögötte állanak a szakszervezetileg rendezetteknek, használja ki a munkásság befolyását, hogy ezeket a munkafeltételeket a szakszervezeti követelményeknek megfelelően emelje. Ez a befolyás a jövőben az otthoni munka leküzdésére is hasznosíttassék. Mint szakszervezeti feladat jelöltetik meg az otthoni munka korlátozása, vagy legalább is az, hogy a szakszervezeti tarifák szabályozása alá rendeltessék. A fogyasztási szövetkezetek tagjai pedig szigorúan válogatósak legyenek a bevásárlásnál és minden kimélet nélkül utasítsanak vissza minden árút, mely otthoni munka útján, izzasztóműhelyekben, vagy egyébként egészségtelen munkafeltételek mellett készül. Mindenekelőtt arra kérik a szakszervezetileg és szövetkezetileg szervezett munkásságot, hogy az otthoni munka minden olyan produktumát, amelyet a szövetkezetek saját üzemeikben is állítanak elő, utasítsák vissza, hogy ezáltal apránként az elavult módszerű otthonmunkát modern, saját gyártással váltsák föl. A munkás szabadságolása és önkéntes munkásjóléti intézmények. A német népjóléti központi bizottság jelentést közöl a német gyáriparban létező önkéntes munkásjóléti intézményekről. Összesen 302 millió márkát érő vagyonuk van az ily önkéntes munkásjóléti intézményeknek ; egy évben a szaporodás 74 millió márka. Ezek monumentális számok és ezekből a számokból hiányzanak még bizonyos összegek, mert némely üzem más társaságnál biztosítja munkásainak nyugdíját stb. A jóléti intézmények közt vannak a munkásbizottságok, a szociális titkárok, takarékossági egyesületek, konzumegyletek, előlegpénztárak, jogi tanácsadó irodák, betegsegélyezési pótpénztárak, nyereség részesedés, saját házépítő egyesülések, nőtlenek otthona, munkáskertek, tanítás különféle hasznos foglalkozásra, olvasótermek, könyvtárak, bölcsődék, gyermeküdülők, felnőtteknek munkatelepei, mértékletességi egyesületek, kantinok, tej-, tea- kávécsarnokok, gyári fürdők, kórházak, üdülőházak, szanatóriumok. Feltűnő, hogy 20"99/o-a az üzemeknek ad munkásának évente vakációt. Igaz hogy csak 235 gyárra vonatkozik ez a statisztika. De így is magasnak tűnik fel a szám a német viszonyokra való tekintettel is. A német könyvnyomdász szövetség 1900-ban megállapította, hogy körülbelül ugyanennyi üzeme ad munkásának szabadságot. De a nyomdászipar munkásai a legjobban szervezettek és a legnagyobb igényűek, valószínű tehát, hogy ez a szám a valóságban a többi iparban kisebb lesz. Sajnálatos körülmény, hogy a legjobb esetben is az üzemeknek csak egy ötöde ad munkásának évi szabadságot. A legtöbb üzem csak 5 évi, egyik üzem csak 30 évi az üzemben töltött munka után ad szabadságot. A szabadságidő maximuma 12 és 28 nap közt ingadozik az egyes kerületekben. A német iparosok központi szövetsége is gyűjtött adatokat 1910-ben, tagjai adnak-e szabadságot