Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 12. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozásai. 4. ülés 1912. évi május hó 17-én

Munkásügyi Szemle 463 Sorsjáték munkásszanatórium céljára. A pénzügyminiszter törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé arról, hogy tizenkét millió korona értékű nyereménykötvényt bocsáthasson ki, mely kölcsön eredményéből elsősorban az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár rendelkezésére bocsátanának nagyobb összeget, előreláthatólag mintegy három és félmillió koronát, amely összeggel az országos pénztár megvalósíthatja azt a célját, hogy a tüdővész terjedésének megakadályozására szanatóriumot, a fertőzésnek kitett családtagok elkülönítésére szolgáló intézményeket és üdülőtelepeket létesítsen. Sajnos, nálunk csak ily uton lehet olyan ^intézményeket megvalósítani, a melyek létesítése első sorban állami feladat. És ha kifogásolni lehet is, hogy az állam saját kötelezettségét áthárítja a társadalomra, félünk, leginkább a munkástársadalomra, mégis örülnünk kell, hogy lesznek tüdőbetegszanatóriumok. A betegek sem kutatják, mily pénzből létesültek azok. Pénztári tisztviselők szakvizsgája. Az Országos Pénztár igazgatósága 1912. évi június hó 10-iki ülésében felhatalmazást adott az elnökségnek a pénztári tisztviselők szakvizsgájánál szükséges tankönyv megiratására és ennek megfelelőleg a tankönyv megírásával megbízandó személyek kiválasztását és az ezek részére fizetendő tiszteletdíj megállapítását az elnökségre bízta. A határozat indokolása megállapítja, hogy >a kerületi pénztári tisztviselők véglegesítésének ügye már igen régen húzódik. A véglegesítés csak a szolgálati szabályzatok jóváhagyása után és akkor is csupán a szakvizsga letétele után fog bekövetkezhetni. A szakvizsga letétele azonban a szakvizsgaszabályzat közzététele után sem fog azonnal bekövetkezhetni, mert az alkalmazottaknak időre lesz szükségük, hogy a vizsgára kellően elkészülhessenek. Hogy a szakvizsga segédeszközéül szolgáló kézikönyv a szakvizsgaszabályzat közzétételekor már szintén készen álljon s ne húzódjék még azzal is a véglegesítések ügye, hogy csak a vizsgaszabályzat közzétételekor fogna hozzá az Országos Pénztár a kézikönyv megiratásához — vált szükségessé a tekintetes igazgatóság meghatalmazásának az elnökség részére való kikérése.* Az állami munkáskórház régóta húzódó ügyében a kereskedelmi kormány cselekvésre határozta el magát, mivel a székesfőváros közkórházainak zsúfoltsága, másrészt pedig a munkásbetegek speciális igényei és a baleseti sérütek megfelelő gyógykezelése a munkáskórház létesítését ugyancsak időszerűvé teszi. A kormánynak ez idő szerint 2 millió korona áll rendelkezésére a munkáskórház építési költségeinek fedezése céljából. A legfőbb akadály, ami az építkezést hátráltatta, az volt, hogy a főváros nem adhatott oly megfelelő fekvésű és nagyságú telket, amelyen a kórház a jelenlegi szükséglethez és a jövőbeni fejlődéshez mérten felépíthető lett volna s így, a sürgős szükség kielégítésére, az a terv merült fel, hogy ideiglenesen, mintegy 3 évi időtartamra a »Niedermann«-féle ideg- és elmebetegek számára szolgáló szanatóriumot bérlik ki. A szanatórium átalakítása azt az előnyt nyújtja, hogy a kórház ideiglenes megoldása aránylag rövid idő alatt megvalósítható. A Dudapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár most tette közzé az 1911. évi működéséről szóló jelentését és zárószámadásait. Az ország, sőt Európa legnagyobb munkásbiztosító pénztárának évi jelentése kimerítő adatokat közöl a pénztár pénzügyi, egészségügyi és igazgatási mozzanatairól. Az évi zárószámadás szerint a pénztárnak 1911. évben 9,046.487 K-nyi jövedelme s 8,947.003 K, kiadása volt. A felesleg tehát 99.483 K. A bevételek majdnem kizárólag a tagjárulékokból (8,880.730) alakultak. Egy tagra eső átlagos járulék-összeg 35 K 77 f-t tett ki az előző évi 30 K 26-f-rel szemben. Habár a külföldi pénztárak átlagos járulékbevétele tagonként sokkal magasabb ennél az összegnél, a magyarországi vidéki viszonyokhoz képest a budapesti pénztár tagonkénti átlagos járulékbevétele mégis jóval kedvezőbb. A pénztár 1911. évi kiadásaiból táppénzre 4,006.172, temetkezési segélyekre 190.266, kórházi költségekre 637.726, orvosi költségekre 1,318.011, gyógyászati költségekre 883.552, gyógyfürdőhelyek költségeire 168.260, vízgyógyászati költségekre 160.592, segélyezésekre összesen 7,623.074 K-t adott ki, amely összeg 1,405.496 K-vaT volt több, mint az előző évben ami a kiadásnak 85 százaléka. A taglétszám 1911. év elején 226.327 volt, az év végén pedig 244.211. Az átlagos taglétszám 253.604-et tett ki, az előző évben 233.556. Legmagasabb volt a taglétszám augusztus 31-én (270.043), legkisebb január hó végén (224.651). A tagok