Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 12. szám

432 Munkásügyi Szemle lehet elérni azt, hogy a sérültek sebei az erős fertőtlenítő és egyéb szerek és helytelen kötözés okozta kártól és attól, hogy tisztogatás közben a környezet tisztátlansága a sebbe jusson, megóvassanak és végleges ellátásra alkalmas állapotban jussanak a sebész kezébe. Az első vizsgálat az üzemi balesetnek további elbírálásában^ épp oly fontos szerepet játszik, mint az első segélynyújtás a sebzés további sorsában. Ahányszor baleset kártalanítási eljárás folyamán az egyes orvosok véleménye között lényeges eltérés merül fel, ennek majdnem mindig az az oka, hogy az első vizsgálat adatai hiányosak vagy felületesek. A vizsgálat megejtésének módjával ez alkalommal nem foglalkozom, erről előreláthatólag lesz még e helyen szó, és magam véleménye gyanánt utalok »Balesetek folytán keletkezett sérülések megítélése« 1907-ben és »Sebészi megbetegedések szinlelése« 1899-ben a »Gyógyászat«-ban megjelent dolgozataimra. Ezekben behatóan foglalkoztam baleseti sérülteknek — részben magam alkotta — vizsgálati módszereivel. Ha az első vizsgálat adatai feljegyeztetnek, ha minden oly mozzanat, amely a gyógyulás menetét vagy a munkaképességet befolyásolja, rögzíttetett, ezzel biztos alapot nyújtunk a baleset kártalanítására. * * * Az üzemi baleseti sérülések ellátására térve, először a fedett sérülések célszerű ellátási és kezelési módját vizsgáljuk meg. A csonttörések különösen pénztári praxisban leggyakoribb felsővégtag-töréseknek ellátására célszerű és mindenesetre egyszerű és olcsó módot, a gipszsinekkel való kezelést ajánlom sok éves tapasztalatom alapján. Az extensiós különösen a Dardenhauer-féle kezelés kétségkívüli nagy előnyei mellett csak kórházban tartózkodó, türelmes betegeknél, állandó orvosi felügyelet mellett alkalmazható. Fasín, vagy bármely anyagból előre készített merev sín, akármily formája legyen, sohasem simul a végtaghoz, a beigazított törést nem tudja helyében rögzíteni és ezen hátránya nagyobb, mint azon előnye, hogy könnyen levehetjük és a gyógyulás menetét ellenőrizhetjük. A körkörös gipszkötés jól rögzíti a beigazított törést, de ezen eló'nynyel szemben megvan azon nagy hátránya, hogy nehezen újítható meg, ezért hosszabb ideig szokott a végtagon maradni és ezen idő alatt a végtag izomzata, különösen ha felső végtagot immobilisál a kötés, úgy megmered, hogy bármily szépen forrt légyen össze a csont, a sérült legtöbbször soha sem fogja visszanyerni teljes munkaképességét. Csak plastikus anyagból készült gyorsan merevedő sínek célszerűek. A gipszsín egyesíti magában a levehető fasinnek és a körkörös gipszsínnek előnyeit azoknak hátránya nélkül. A gipszsínt bárki bármikor elkészítheti. 5 m. hosszú és megfelelő széles, lazán felcsavart mullpólyákba vékonyan beledörzsöltetünk száraz, alabástrom gipszport. A pólyát meleg vizben jól átnedvesítjük, hosszanti menetekben rétegeit a kívánt hosszaságban egymás fölé rakjuk, egymásba jól besimítjuk, míg az így keletkező gipszlap 12—20 rétegű lett, széleit közben legömbölyítjük és a már előbb 4—5-soros mullpólyával fedett végtagra helyezve reá pólyázzuk. A törés beigazitását egyszerű esetekben a gipszsín feltevése után, bonyolultabb esetekben eleve végezzük és pedig amikor a repositiónak bármi akadálya van, narcosisban. ügyelnünk kell, hogy addig, míg a gipsz tökéletesen megkeményedik, a tört végtag corrigált tartásában megmaradjon. Ezt úgy érhetjük el legbiztosabban, hogy a kötéshez kívül fasínt fektetünk és amennyiben a fasín és gipszsín között hézag van, ezt gyapottal jól kitöltjük és a fasínt azután a gipszsínre pólyázzuk, amelyen rajta marad a gipsz teljes megkeményedéseig.