Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - Ipari választott bíróságok és az új polgári perrendtartás

20 Munkásügyi Szemle Ezúttal nem az eljárási szabályok részleteivel kivártok foglalkozni: azokat ugyanaz a nagyfokú technikai tökély, ugyanaz a mélyen szántó alaposság, ugyanaz a nemes igazságszeretet jellemzi, amelyet mint e kiváló törvényhozói mű jellemvonásait az egész jogászvilág nem győzi eléggé dicsérni. Amiért most ezt a tárgyat fölvetjük, az ama nagyfontosságú elvi kérdés, vájjon magának a választott bírósági szerződés érvényességének azok a szabályai, amelyeket a Prtts. 767. §-a felállít, kielégíthetik-e a munkásviszony speciális igényeit, átfogják-e azoknak a jogviszonyoknak egész körét, amelyek számára a választott bíróság kikötését lehetővé kell tenni. A Prtts. jelen szövegezésében alig lehet kitérnünk az elől az értelmezés elől, hogy a Prtts. szerint választott bíróság kikötése csak vagyonjogi per tekintetében lehetséges. A Prtts. 767. §-a ugyan ezt a korlátozást kifejezetten nem tartalmazza, s anyagi előfeltételül csak azt kívánja meg, hogy a felek a szerződés tárgyáról szabadon rendelkezzenek. Azonban alább meglátjuk, hogy ez az előfeltétel maga sem kíván mást jelezni, mint azt, hogy ne lehessen választott bíróságot kikötni ott, ahol más rendes bíróságnak a felek magukat szintén nem vethetnék alá; már pedig, ha a törvény a rendes bíróságnak való szerződéses alávetést is csak vagyonjogi perben engedi meg (Prtts. 45. §.), s ha a szerződés érvényéhez a pertárgy fölötti szabad rendelkezés lehetőségét követeli, ami a vagyonjogon kivül álló jogok tekintetében sokszoros korlátozások alá esik: úgy a minori ad május azt kell következtetni, hogy nem vagyonjogi perben választott bíróság kikötésének nincs helye. így értelmezte az eddigi gyakorlat is az 1868. évi LIV. t.-cikknek azt az analóg szabályát, hogy kiskorúak és gondnokság alatt állók pereiben a rendes illetékességtől eltérésnek nincs helye 53. §. d) pont): a választott bíróság ítéletét a megelőző eljárással együtt megsemmisítette, mert a perbevont alperesek közt kiskorúak is voltak (C. 1900. aug. 8. 942., Grill-Dtár VI. I. 496. sz.), noha más tekintetben ugyanazt a rendelkezést a legliberálisabban alkalmazta, pl. érvényesnek tekintette a sommás eljárás és a járásbírósági hatáskör kikötését (C. 1897. jun. 16. I. H. 25., ugyanott 494. sz.), s érvényesnek tekintette az alávetést is, ha nem az alperes, hanem a felperes kiskorú (C. 1900. ápr. 10. 155., ugyanott 493. sz.). A kérdés tehát az: megfelel-e a munkaviszony és jelesül az ipari munkaviszony követelményeinek az az álláspont, hogy annak körén belül is csak vagyonjogi perek számára lehessen választott bíróságot kikötni ? A kérdés megoldása végett tudni kell, mit értünk általában s mit ért különösen a Prtts. vagyonjogi per alatt. Az ítélet csak annyiban válik jogerőssé, amennyiben a keresettel érvényesített jog iránt határoz — mond a Prtts. 411. §-a. A per tárgya tehát a keresettel érvényesített jog; s vagyonjogi per az olyan per, amelynek tárgya vagyonjog, azaz amelyben a kereset vagyonjogot érvényesít. Ezt mindenesetre jó precizirozni, mert a mindennapos szóhasználattól eltér. Az 1.000 K iránt indított pernek nem ez az 1.000 K a tárgya, hanem felperesnek az a joga, amelynél fogva az alperestől 1.000 K-t követelhet. Látszik ez abból is, hogy nem keresetváltoztatás, ha felperes az eredetileg követelt tárgy helyett mást, vagy többet vagy kevesebbet követel, ha az eredetileg érvényesített jog helyett, bár ugyanazon tények alapján, más jogot érvényesít (arg. ex: Prtts. 188. §.). A per tárgya egyszóval nem a szolgáltatás, melyben az alperest siker esetén az ítélet marasztalja, hanem a jog, amelyre ez a marasztalási kérelem alapítva van. Vagyonjogokból