Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 12. szám

Munkásügyi Szemle 427 a gép forgó részeit, úgymint a maróorsót, valamint a fogaskerekeket a gép­állvány öntvénye szerkesztésénél fogva teljesen befödi.« Nemcsak a gépiparban, hanem a többi iparágakban is hasonló törek­vésekkel találkozunk. Vannak már automatikus malmok, szövőszékek, cementégető kemencék, faipari telepek automatikus fürészporelszívó be­rendezésekkel stb. A robbantóanyaggyárakban, ahol a munkásoknak a robba­nási veszélyben forgó épületekben a gépek működésének ideje alatt nem szabad tartózkodni, a munkások a gépeket szerkezetüknél fogva csak az épületet körülvevő földsáncon kivül állva és csak akkor indíthatják meg, ha előbb a bevezető ajtót elzárták. Tudom, hogy vannak, akiknek mindezekkel szemben más a vélemé­nyük és a modern gépeket a régieknél veszedelmesebbnek tartják, akik előszeretettel hivatkoznak álláspontjuk igazolása céljából az automobilokra és a legmodernebb gépre, a repülőgépre, amelynél veszedelmesebb meka­nizmus még nem szegődött az emberiség szolgálatába«. Nem bocsátkozom itt annak vitatásába, vájjon a mai repülőgépek tökéletesedésük utolsó fokát elérték-e már, azonban rá kell mutatnom arra, hogy repülőgépeket csak repülőgépekkel hasonlíthatunk össze. Ha pedig ezt megtesszük, nem tagad­hatjuk, hogy a mai repülőgépek Daidalos és Ikaros viasszal összeragasztott tollseprőit és Leonardo da Vincinek kézzel-lábbal rángatott és rugdalt repülőgépét mégis messze elhagyták nemcsak a tökéletesedés útján, de biztonság szempontjából is. Az automobilokkal még rövidebben végezhetek. Előkelő fővárosi napilapjaink egyszerre kétakkorára híznának, ha az agyon­rúgdalt parádés kocsisokról és hasbarúgott fuvaros kocsisokról is olyan hasábos tudósításokat közölnének, mint a kilencágú koronás automobil­tulajdonosok bukfenceiről. Maradna még — ha az elmondottak folytán máris meg nem dőlt — az a harmadik vád, hogy a teknikusok eddig a félre ismert osztályérdek szülte elvakultságukban késedelmeskedtek. A teknikusok legnagyobb része nem üzemtulajdonos, hanem alkal­mazott, vagy közhivatalt visel. Ahol felelősségterhes munkákat végezni, ahol az emberiség jólétére és kényelmére rendelt intézményeket nélkülö­zések és fáradalmak közepette létesíteni kell, ott a teknikus küzd az első sorban. Amely veszedslmesúton munkásai áthaladnak, annak porát ő már végig taposta. A hegyszakadékon vagy a mocsáron át építendő vasút első fix pontjait ő tűzi ki. A gépgyárból kikerülő mozdony első útján ott áll a gépész mellett. Az épülő híd pilléreinek keszonjába ő száll elsőnek a viz alá, hogy rendelkezéseit megtehesse. Bebocsátkozik a kiürített gőzkazánba, dacára annak, hogy e munka már sok embernek életébe került. Ő az első a veszedelem helyén, ha valamely üzemben vagy munkán bajt, szerencsét­lenséget, vagy aggodalmas rendellenességet jelentenek. A teknikusok anyagi és társadalmi helyzete ezekkel szemben eddig csak néhány, a kultúra igen magas fokán álló országban volt tűrhető. Kari érdekük nem a munkások ellen ösztökélte őket osztályharcra. Ha a mun­kások és ezzel az ő biztonságuk és egészségük védelmének ügyét csak most sikerült valóban nemzetközi kérdéssé tenni, az nem a teknikusokon múlott. Amíg az uralkodó társadalmat és első sorban a munkaadókat nem tudták meggyőzni a munkásvédelem rentabilitásáról, addig függő helyzetük még a kultúra magas fokán álló államokban sem engedte meg azt, hogy maguk lépjenek — igen könnyen félremagyarázható — internacionális szö­vetségekbe. Meg kellett várni, míg nemzeti egyesületeikben, különösen az »Asso­ciation Normande pour prévenir les accidents du travail (Rouen), Associa­tion des Industriels de Francé contre les accidents du travail (Paris), Associa­tion des Industriels du Nord de la Francé contre les accidents (Lille), Association des Industriels de Belgique contre les accidents du travail

Next

/
Thumbnails
Contents