Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 12. szám

426 Munkásügyi Szemle sietett a sérültek és az esetleg sértetlenül benszorultak megmentése, végett. De ez az eset nem magában áll. Gondoljunk csak a Budapesti Asványolajgyár Részvénytársaság gyártelepén ez év első napjaiban történt szerencsétlenségre. A gőzkazánban eszméletlenül fekvő lakatostanonc megmentésén fáradozó három vegyészmérnök közül kettő halálos, egyik pedig súlyos sérülést szenvedett, mert a kazánba öntött petróleumból fejlődött gázok fölrobbantak.1) A harmadik esetet, mely hamarosan eszembe jut, az aradi iparfelügyelő irta meg jelentésében.2) A tanonc zubbonya^ fölcsavarodott a tengelyre. A gépmester a halálos rémületben sikoltozó gyermek segítségére jött. Testét kétségbeesett erővel átkarolta, és saját életének kockáztatásával addig fogva tartotta, amig a tengely a tanonc összes ruháit testéről le ne nem tépte. Nincs hely és alkalom arra, hogy itt most a már nyomdafestéket látott eseteket csokorba fűzzem. Csupán egy esetet kívánok még elmondani, amely igen sok hasonlóval együtt még nyilvánosságra nem került. A magyaróvári gyutacsgyárban történt, hogy a munkások a ^ földsáncokkal körülvett gyári épületekből kisebb robbanás folytán támadj rémületükben kimenekültek és a hidraulikus sajtó nagyobb mennyiségű robbantóanyaggal töltve magára maradt. Fenyegetett az a veszély, hogy ez is levegőbe röpül és géptörmelékekkel bombázza meg a vidéket. A gyárigazgató maga ment be e robbantóanyagot ártalmatlanná tenni. Megszokásból eredő közönyről tehát nulla mentio fiat. Az üzemvezető, a teknikus és a munkások igen sok bajban társak. Ami hiányzik a felebaráti szeretetből, azt pótolja az önérdek. Nincsen pl. olyan cementgyári üzemvezető vegyész, aki gyönyörűséggel hallgatná munkaadója szavát, amikor a porfogó burkolatok kijavítására és porszívó berendezés beszerzésére irányuló javaslatát a felmerülő beruházási költségek megtakarítása végett visszaveti. Azzal sem lehet vádolni a teknikusokat, hogy a helyzetet megváltozhatatlannak tekintették és abban megnyugodtak. Csak végig kell lapozni a balesetvédelmi és iparegészségügyi szakkönyvek, folyóiratok és szakegyletek kiadványainak jegyzékét, hogy munkásságuk és becsületes törekvésük nagy arányairól megyőződjünk. Teljes képet kapni lehetetlen, mert minden újítás, ami valamely gépen vagy eljáráson történik, az legalább részben munkásvédelmi érdekeket is szolgál. A kimondott cél az üzembiztonság növelése, üzemzavarok kiküszöbölése, a produkcióképesség emelése, valamint a gyártott cikkek minőségének és versenyképességének megjavítása. Mindezen célok elérése végett a gépek munkáját a készülékekben végbemenő folyamatokat a munkásoktól lehetőleg függetleníteni kell. Egyre tökéletesebb automatikus gépek kerülnek forgalomba, amelyeknél a munkás tevékenysége csupán arra szorítkozik, hogy a gépeket a kellő nyersanyaggal megtölti, vagy a megmunkálandó tárgyakat a gép munkaasztalára szereli és a transzmisszióval vagy közvetlen a gépre szerelt elektromotorral a munkagépet megindítja és magára hagyja. Az egyik magyar gépgyár, mely amerikai mintákra készülő szabatos szerszámgépeit hirdeti, önműködő marógépét például a következőképpen ajánlja: »Rendkívül sokoldalúan használható. Teljesítménye úgy a munka minőségére, valamint mennyiségére nézve felülmúlhatatlan, hisz egyetlen munkás — a munkadarab természete szerint — tíz ilyen gépet is kezelhet egyszerre!« Egész sor fogaskerék fogait vagy csavarkerék meneteit marja ki egyszerre a modern szabatos marógép. Amikor a fogaskerekek vagy csavarkerekek készen vannak, a gép csenget és megáll. A munkás a kész kerekek helyett újakat erősít a gép munkaasztalára és a gépet újból megindítván, az időközben megállt másik géphez megy. A mozgó gépnél semmi dolga sincs. A maró szerszámot a géphez kapcsolt olajszivattyú önműködően keni. »Mégis a teljes biztonság kedvéért ') Lásd bővebben e Szemle f. évi első számában a 36. oldalon. J) 1903. évi jelentés 112. 1.