Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 11. szám - Ankét a gyermekmunkáról

420 IWunkásügyi Szemle • •• JOGGYAKORLAT • KB BETEGSEGÉLYEZÉS. Műkar és műkéz megítélése születéstőli csonkaság esetén. A budapesti munkásbiztosítási választott bíróság 1912. Bet. III. 22/2. sz. ítélete. ítélet: A választott bíróság kötelezi az Országos Pénztárt, hegy megfelelő műkart és kezet készíttessen. *) Indokolás: I. Igénylő, aki a pénztárnak tagja, 1911. évi december hó 2-án megjelent a Budapesti kerületi munkásbiztosító pénztárnál, ahol 9 éves Róza nevű leánya számára — aki alsókar nélkül született — műkart kért. A Budapesti kerületi munkásbtztosító pénztár igazgatósága 1912. évi február hó 15-én kelt 3.303/912. sz. határozatában igénylő kérelmét a kebelbéli Orvosi Tanács véleménye alapján teljesíthetőnek nem találta. Ugyanis a nevezett pénztár orvos-tanácsi véleménye szerint a kért alkar legfeljebb esztétikailag javítana, azonban azzal a gyermek fogni, vagy más hasonló műveletet végezni úgy sem tudna. Igénylő a pénztár ezen határozata ellen a törvényes határidőben felebbezéssel élt. Felebbezésében igénylő fentartotta igényét a gyermeke részére kiszolgáltatandó műkézre és egy orvosi véleményre hivatkozott, mely szerint gyermeke ferde testtartását kezefejének hiánya idézi elő s hibás testtartását egy valamennyire is használható műkéz is lényegesen megjavítaná. Felhozta a tárgyaláson ezenfelül még azt is, hogy a kézimunkára alkalmatlan leányát kénytelen iskoláztatni és magasabb kiképzésben részesíttetni, ámde jelenleg írni nem igen tud, mert a csonka karjával nem képes a papirost leszorítani, míg a műkezet erre is használhatná. Dr. B. D. bírói orvosszakértő az igénylő leányát megvizsgálván elmondta, hogy a leánynak bal alkarja hiányzik, azonban csigolya elgörbülést, vagy az ezen hiányból eredő nagyobbfokú elgörbülést vagy rossz testtartást nála nem észlelt. A műkéz ugyan felilleszthető volna, de annak súlya semmi esetre sem lehet akkora, hogy a leány testtartására befolyással lehetne, és ennélfogva a pénztár orvosi tanácsa véleményéhez hozzájárult, de ezen véleményhez hozzátette azt, hogy a műkar az írásnál az igénylő leányának valamelyes haszonnal mégis járna. II. A bíróság figyelembe véve dr. B. D. orvosszakértő véleményének vonatkozó részét is, arra a meggyőződésre jutott, hogy az igénylő leányára nézve jelentékeny segítség volna az, hogyha balkarjára felilleszthető műkar és kézzel a papirost leszoríthatná, mert ekkép az írást és számolást könnyebben tudná elvégezni, sőt még szabadkézi rajzban is gyakorolhatná magát, úgy, hogy a megfelelő tanulíságot, amire pedig az életfentartás szempontjából a csonkasága miatt szüksége van, meg is szerezhetné. Ezek szerint az igénylő tanuló leánya részére jelenleg a műkar nemcsak a csonkaság elpalástolására, hanem arra is szolgálna, hogy a munkaképességét fokozza, és így az reá nézve az 1907. évi XIX. t.-c. 50. §-ának 2. és 5. pontjában említett gyógyeszközök közé tartozik és ezért a bíróság az elmondottak alapján a kérelemnek helyt adott. Pénztári tagon behajtott kórházi ápolási költség visszatérítése. I. A budapesti munkásbiztosítási választott bíróság 1911. október 6-án kelt 1911. Bet. I. 95/2. sz. ítélete. ítélet. A bíróság K. F. igénylőt igényével elutasítja. Indokolás. Az igénylő kereseti kérelme megállapítására előadta, hogy 1908. év augusztus 20-án megbetegedett, a kerületi orvos rajta hastífuszt állapított meg és a Szent Gellért-kórházba küldte, ahol azután ebben a betegségében közel két hónapot töltött és gyógykezeltetett, mint keresetképtelen beteg. A kórházból való távozása után azt a felvilágosítást kapta, hogy semmivel sem tartozik — lévén a kerületi pénztár tagja, — mégis két és fél év után kórházi ápoltatása költségei *) Ezt az ítéletet a budapesti kerületi pénztár igazgatósága megíelebbezte.