Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 11. szám - Ankét a gyermekmunkáról

Munkásügyi Szemle 421 fejében 44 korona 80 fillért hajtottak be szülein. Ennek az összegnek a visszatérítését kéri. A kerületi pénztár az igénylőt 1908. évi augusztus 31-től 1908. évi október 13-ig terjedőleg történt kórházi ápoltatásának 28 napon felüli idejére felmerüli 44 korona 80 fillért kitevő ápolási költségek visszatérítésére emelt igényével elutasította, mert egyfelől az igény elévült, de másrészt a pénztárt a m. kir. közigazgatási bíróságnak 7.739/1909. számú döntése értelmében a kórházban ápolt pénztári tagoknál a kórházi ápolásnak csak az első 28 napi költségei terhelik. Ezt a határozatot az igénylő törvényes időben felebbezéssel támadta meg. A törvény 59. §-a szerint a pénztár a közkórházakban közápolásban részesültek ápolási és ellátási költségei fejében csak négy hát tartamára felel, amenynyiben pedig a pénztár négy hetet meghaladó időre is kórházba utalja a pénztári tagot, a kórházi ápolás további tartama alatt csupán a tag részére házi ápolás esetén járó táppénz fizetendő a kórháznak. A törvény eme rendelkezéséből következik, hogy igaz ugyan, hogy a pénztári tag a 28 napi kórházi ápoltatását meghaladó időre költségek viselésére nem kötelezhető, ámde éppen úgy nem terhelik a pénztárt sem ezek a költségek, tehát amennyiben a kórház által a pénztári tagon behajtattak volna is, a pénztár ezek megtérítésére nem kötelezhető. Nem volt megítélhető igénylő részére a 28 napon túli időre eső táppénz sem, mert ez a törvény felhívott §-a szerint a kórházat illeti meg. Az a kérdés pedig, hogy a pénztári tag által kifizetett 28 napon fölüli kórházi ápolt költségei mily módon követelhetők vissza a pénztári tag által, a jelen ügy keretébe nem tartozik s így döntés tárgyát sem képezi. II. A budapesti munkásbiztosítási választott bíróság 1911 június 8-án kelt 1911 Bet. II. 54/5. sz. ítélete. ítélet: A választott bíróság kötelezi az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztárt, hogy ... fizessen. Indokok: 1. Az igénylő a kórházi igazolvány szerint 1910 október 18-tól bezárólag október 15-ig a Szent Rókus-kórházban volt ápolás alatt. A 178 korona 18 fillér kórházi ápolási költségből az 1.947/1911. számú határozatával Budapest székesfőváros V. kerületének elöljárósága 28 napra eső 84 korona 56 fillérnek megfizetésére a budapesti kerületi munkásbiztosító pénztárt, a fenmaradó 93 korona 62 fillér megfizetésére pedig az igénylőt kötelezte, indokolván ez utóbbi rendelkezést azzal, hogy a pénztár a kórházi ápoltatáshoz utalványt nem adott és ahhoz utólag sem járult hozzá és így az 1907. évi XIX. törvénycikk 59. §-a értelmében az ápolási költség a pénztárt csak négy hétre terheli. Az igénylő ezek után a budapesti kerületi munkásbiztosító pénztárnál 29 napra a saját részére egész táppénzt kért. Ezzel a kérelmével azonban a pénztár a 12.455/S. 1911. számú határozatával elutasította és pedig azért, mert a m. kir. közigazgatási bíróság 7 739/1909. sz. elvi jelentőségű ítélete szerint akkor, ha, mint ez a jelen esetben is történt, a pénztár a tagot kórházba nem utalta és ehhez utólag sem járult hozzá, az ápolási költség a pénztárt csak 28 napra terheli és így ezt a költséget nem lehet a pénztárra áthárítani úgy, hogy a 28 napon túli költséget a tag kezéhez fizesse meg. Az igénylő egész igényének elbírálhatása végett elsősorban azt kellett eldönteni, hogy a tagoknak a felhívott törvény 59. §-ának első bekezdésében meghatározott időre és fizetési módozatok mellett lehet-e közkórházi ápoláshoz igénye a pénztár terhére akkor is, ha őket a pénztár kórházba nem utalta és ehhez utólag sem járult hozzá. Ezt a kérdést a bíróság igenlően döntötte ei. Ezen kérdés elbírálásánál nem lehet csakis abból indulni ki, hogy a törvény 58. §-a a pénztárnak csak jogot ad, de ezen törvényszakaszban nem teszi kötelességévé a kórházi ápoltatást, hanem ezen törvényhely valódi célzatának megállapítása végett figyelembe kell venni a törvénynek egyéb ide vágó rendelkezését is, nevezetesen azt, hogy az 50. §-ának 1. és 2-ik pontjában a tagoknak ingyenes gyógykezelést biztosít; amit ha természetben nem nyújthat, akkor a a törvény 55. §-ának utolsó bekezdése szerint a gyógykezelés költségét az egyszeres táppénz erejéig fedezi; tekintetbe kell venni továbbá azt is, hogy az 59. §. utolsó bekezdése értelmében sürgős szükség esetében még az idegen orvos