Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 11. szám - A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozása. III. ülés 1912. évi május hó 9-én

Munkásügyi Szemle 401 f> A munkásbiztosítási törvény reformja. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesületének szaktanácskozása. y III. ülés 1912. évi május hó 9-én. Szterényi József elnök: Örömmel üdvözlöm a nagy számban megjelent t. tagtársakat. Mai ülésünkön folytatjuk a vitái a munkásbiztosítás szervezeti kérdéseiről. Bosányi Endre kir. tanácsos: Ha visszatekintünk arra a kálváriára, amelyen az 1907. évi XIX. t.-c. életbeléptetése óta végighaladtunk és azokat az okokat közelebbről szemügyre vesszük, melyek az általánosan tapasztalt elkedvetlenedést létre hozták és különösen vizsgálat tárgyává tesszük azokat a körülményeket, melyek ezen elégedetlenség létrejöttére okot adtak, nem hunyhatunk szemet az elől, hogy elsősorban a törvény hihetetlenül elsietett életbeléptetését és az ezzel összefüggésben álló számtalan súrlódást okozhatjuk, mint amelyek a tapasztalt elégedetlenség főforrásaként mutatkoznak. Ha a reformot sürgető mozgalom természetét közvetlenebbül vizsgáljuk, amint azt én szerény hatáskörömben, melyet az Országos Pénztárnál betöltők, megfigyelhettem, azt látjuk, hogy az emberek nem nézik a baj közvetlen okát, nem tekintik közelről az állapotokat, és csupán a felületes impresszió után ítélnek és innen keletkezett az a — mondhatnám — legenda, mely szerint a munkásbiztosítás annyira rossz, hogy azon csak az segítene, ha az állam venné az egészet a kezébe. Én annak a nézetnek adok kifejezést hogy a baj főoka abban rejlik, hogy a törvényt elsietve, minden előkészítés és gondos megfontolás nélkül hihetetlenül elhamarkodva léptették életbe és azt hiszem, elsősorban ez bosszulta meg magát, mert oly intézményt, mely az eleven indusztriális élet ezer érdekeivel áll legszorosabb kapcsolatban, előkészítés nélkül, úgyszólván huszáros bravourral éleíbeléptetni nem lett volna szabad és^ benső meggyőződésem, hogy éppen ezt sinyli még mai napig az egész érdekeltség. Szerencsére azonban ezen már jórészt túl vagyunk és most már talán remélni lehet, hogy lassankint minden rendbe jön. A bajoknak egy másik még súlyosabb oka az, hogy már a törvényhozás kivételeket engedett meg, egyeseknek mintegy kiváltságokat adott, azokat kevésbé terhelve meg, ami a többiekben mindjárt kezdetben azt a vágyat keltette, hogy lehetőleg ők is szabaduljanak a terhek alól, amennyiben mintegy meggyőződésükké vált, hogy a munkásbiztosítási törvény alá tartozni valami rettenetes teher, mely alól minden áron szabadulni kell. Végzetes hiba volt tehát, hogy a törvény ilyen kivételeket egyáltalában engedett."És tetejébe valósággal horrendus dolog, hogy az állam, mint az ország első munkaadója sietett azok között a vezérszerepet elfoglalni, akik a munkásbiztosító törvény hatálya alól kivonulni igyekeznek. Sehol még munkásbiztosítást nem létesítettek úgy, hogy különbséget tettek volna abból a szempontból, hogy a biztosítandó munkásnak ki a munkaadója, mert hisz ez törvényhozási szempontból nonsens, miután csupán azt kell nézni, hogy a munkás ki van-e téve azoknak a betegségeknek, azoknak a veszélyeknek, amelyek ellen a törvény ő meg akarja védelmezni, és tehát az a kérdés, hogy ki a munkaadó: kisiparos, bányatulajdonos, vagy az állam-e, ez tökéletesen alárendelt dolog. Igen tisztelt uraim, méltóztassanak megengedni, hogy erre a kérdésre különös súlyt fektessek. E körülmények főleg azért sajnálatosak, mert a munkásbiztosítási intézmény jövő fejlődésének útját állják és olyan mesterséges akadályokat létesítettek, amelyek elhárításának lehetőségével aligha tudunk tisztába jönni. Mindenütt azt tapasztaljuk, hogy ahol új munkásbiztosítási törvényt léptetnek életbe, mindenütt lépésről-lépésre haladnak előre s a biztosítottak körét fokozatosan mindig jobban kiterjesztik, olyan törvényhozási alkotást azonban sehol nem láthatunk, mint amilyent mi csináltunk, hogy a biztosítottak körét mindjárt elején szűkebbre szorították és kivételek engedélyezésével a biztosítás hatályosságát megakadályozzák. Ez az oka annak, hogy ma lépten-nyomon azt tapasztaljuk, hogy mind többen vágyakoznak a biztosítás köréből kivonulhatni, ez teremtette azt az áramlatot, amely arra irányul, hogy minél többen vonassanak ki a törvény hatálya alól. Egy másik kérdés, amely tán szintén nem függ össze szorosan a szervezet kérdésével, de a közvéleményben a munkásbiztosítás ügyének módfelett ártott, az igazgatási költségekre vonatkozó famozus alakulás, amely a törvény