Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 11. szám - Munkaadószervezetek - a munkásbiztosításról

400 Munkásűgyi Szemle Az ipartestületek és a munkásbiztosító pénztárak közti ügyben a kereskedelemügyi miniszter f. é. március 20-án 15.381/VI. sz. a. következő leiratot intézte az Ipartestületek Orsz. Szövetségéhez: A t. Szövetség azzal a kéréssel fordult hozzám, miszerint helyezzem hatályon kívül a folyó évi január hó 11-én 92.536/1911. szám alatt keltrendeletemet, melyben a magyar királyi állami munkásbiztosítási hivatalnak kérdésre válaszolva kimondottam, hogy az ipartestületek az általuk vezetett nyilvántartások lemásolását a kerületi munkásbiztosító pénztárak közegeinek megengedni kötelesek, ha pedig a hatályon kívüli helyezés lehetséges nem lenne, úgy mondjam ki, miszerint a munkásbiztosító pénztárak és ipartestületek közötti viszony szabályozásának idejéig az ipartestületek a munkásbiztosító pénztáraknak csak akkor kötelesek felvilágosítást adni, ha a pénztár külön megnevezett egyes iparosokra nézve átiratban kér felvilágosítást; ha pedig a felvilágosítás nyújtása nagyobb irodai munkával járna, akkor a költségeket a pénztár tartozzék viselni. A t. Szövetségnek egyik kérését sem teljesíthetem, mert az ipartestületek a nyilvántartásokat iparhatósági minőségükben vezetik és mert a kérelmek alapját képező indokot, hogy sérelmesnek vélt határozatom az ipartestületeknek a kerületi munkásbiztosító pénztárakkal^ szemben alárendeltségét fogná eredményezni : helytállónak el nem ismerhetem. A kerületi pénztárak ugyanis az ipartestületekkel szemben az elhatározásom folytán sem fognak birni rendelkező joggal és így kizártnak tekintendő az az eset, hogy az egyébként is nyilvános ipartestületi lajstromok lemásolását a pénztárak az ipartestületek által megállapított hivatalos időn kívül, vagy ilyennek hiányában valamely rendkívüli időben kívánják foganatosítani. Hasonlóképpen nem helytálló a fölterjesztésben kifejezésre juttatott az az aggodalom sem, hogy kifogásolt rendeletem az ipartestületi közügyek iránti érdeklődést csökkentené az által, hogy megengedtetvén a kerületi pénztáraknak az ipartestületi nyilvántartásoknak lemásolása, az ipartestület útján segíttetnének a hatóságok a tagjaik által esetleg elkövetett mulasztások megtorlásában. Az ipartestületek ugyanis, mint fentebb említettem, a nyilvántartásokat hatósági minőségükben vezetik, az ipartestületek e rendeltetésével ellenkező éppen az volna, ha eljárásukkal azt a látszatot keltenék, hogy a munkaadóknak hivatalból üldözendő kihágási cselekményeit palástolják. Ami végül a Szövetségnek az 1907. évi XIX. törvénycikk 129. §-ában az ipartestületi közvetítésre vonatkozólag foglalt rendelkezés végrehajtása iránti panaszát illeti, erre nézve megjegyzem, hogy az ipartestületek által e tárgyban emelt konkrét panaszokat az állami munkásbiztosítási hivatal mindig a legmeszszebbmenő módon honorálta, felügyeleti jogkörében utasítván a kerületi pénztárakat, hogy figyelemmel az idézett törvényszakasz rendelkezésére, az ipartestületekkel a közvetítési teendők ellátására vonatkozó egyezséget kössék meg. A panaszok is túlnyomó részben abból az okból merültek fö!, mert az ipartestületek — bár az 1907. évi XIX. törvénycikk a tekintetben kifejezett jogot nem biztosít részükre — a közvetítési teendők ellátásáért kisebb-nagyobb mérvű díjazást követeltek a pénztáraktól, melynek nyújtását azok egynémelyike megtagadta. Az állami munkásbiztosítási hivatal ily esetben is figyelmeztette a pénztárakat, hogy az anyagi erejüket meg nem haladó, méltányos díjazás elvállalásától alig zárkózhatnak el. A bányamunkások balesetbiztosítása. Az osztrák képviselőház szociálpolitikai bizottsága május 18-án foglalkozott a bányamunkások balesetbiztosításának kérdésével. Ezidőszerint a bányatársládák csak teljes munkaképtelenség esetén kártalanítják a bányászokat s halálos balesetnél az özvegyet és árvákat. Részleges munkaképtelenséget okozó balesetnél azonban nem nyújtanak kártalanítást. A szociális biztosításra vonatkozó törvényjavaslat a bányászok balesetbiztosítási ügyét is szabályozza, minthogy azonban ebből — a szociális biztosítás egész nagy területét szabályozó — javaslatból a legjobb esetben is csak évek múlva lehet törvény, az érdekeltek sürgették, hogy a bányászok biztosításának ügye külön rendeztessék. A miniszter képviselője kijelentette, hogy a kormány sem zárkózik el az elől, hogy ez a kérdés külön rendeztessék, miután a mai állapotok mellett a bányászokról való szociális gondoskodás egyáltalán nem kielégítő. A bányamunkások balesetbiztosításának szervéül, német mintára Berufsgenossenschaftot létesítenek, amihez a bizottság szociáldemokrata tagjai is hozzájárultak.