Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 11. szám - Munkaadószervezetek - a munkásbiztosításról

Munkásügyi Szemle 397 további fajtáiban (rokkantság, munkanélküliség elleni, alkalmazottak biztosítása stb.) már szintén szeretnék a külföldet utánozni. Nálunk ezek a dolgok még nagyon koraiaknak látszanak. Koraiak részben már amiatt is, mert nálunk ezek az intézmények természetszerűleg csak kisebb terjedelemben létesíthetők s így mindig drágábbak, mint az intenzivebb életű külföldi államokban, úgy, hogy vannak iparvállalatok, melyek már ma is többet fizetnek szociálpolitikai terhekre, mint pl. német versenytársaik. Azért hozunk fel német példákat, mert a legutóbbi időben éppen a német nagyiparosok köréből sűrűbben hallunk felszólalásokat a szociálpolitikai költségek további fokozása ellen. Mint az alábbi összeállítások mutatják, a törvényes munkásjóléti intézményekre fordított összegek nálunk már ma is majdnem akkorák, sőt néha nagyobbak, mint Németországban, ahol azonban az emelkedés immár évtizedek óta lévén folyamatban lassú, fokozatos, míg nálunk az 1907 : XIX. t.-c. életbeléptetése óta ugyancsak hirtelen felszökkent. A törvényes munkásjóléti intézményekre (munkásbiztosítás stb.) fordított összegek tehát máris nagyobbak, vagy majdnem akkorák, mint Németországban, ahol pedig a szociális biztosításoknak (rokkantság) már egyéb ágazatai is törvényesen be vannak vezetve. Itt azonban az emelkedés lassú, fokozatos, míg nálunk az utolsó években nagyon hirtelen emelkedett. így volt gyárunk, mely 1907-ben szociális terhekre még csak 45.600 K-t fordított, melynél azonban e költségek 1911-ben már 148.700 K-ra szökkentek.« A jelentés álláspontját statisztikai táblázatokkal próbálja igazolni. bj Az Országos Iparegyesület évi jelentése elmondja, hogy a kereskedelemügyi miniszternek a törvény reformjára irányuló törekvését elősegítendő, elhatározta, hogy összegyűjti a munkásbiztosítás elleni panaszokat, azokat a Magyar Iparban közzéteszi, megvitatás alá bocsátja és az ebből a megvitatásból leszűrődő konklúziókat használja fel akkor, mikor a törvénymódosítás tervezete a nyilvánosság elé bocsáttatik és az érdekeltség tárgyalása alá kerül. Megemlékezik az üzembesorozásról és a balesetbiztosítási járulékok kivetéséről, továbbá arról a támadásról, mely a vállalati pénztárak vagyonkezelése ellen munkásoldalról elhangzott és mely vádnak általánosítása ellen az egyesület tiltakozott. Szól a 2°/«-os járulékkedvezmény megszűnéséről és ennek további fenmaradása érdekében tett lépésekről. Végül rátér és az 1911. év óta érvényben lévő 7 napos járulékkezelésre, mely országos átlagban az előző viszonyokkal szemben kedvezőbb anyagi helyzetet teremtett, bár a 7 napos járulékrészesedés dacára sem tudott minden pénztár a nagymérvű segélyezési szükségletek által előidézett deficittől végleg megszabadulni. Annak idején ismertettük már az Építőiparosok Országos Szövetségének s a kisiparosok érdekképviseletének álláspontját. Mindezekből az tűnik ki, hogy a munkaadóknak állásfoglalása még nem egységes. Kúriai ítéletek kártérítési ügyekben. Néhány érdekes ítéletet hozott a Kúria legutóbb kártérítési ügyekben. így 3486/911. számú ítélete megállapítja, hogy annak kimondására, hogy a sérültnek munkaadója ellen a balesetből folyólag kárigénye van, megállapítási keresetnek akkor sincs helye, ha a sérültet a munkaadó egyelőre változatlan fizetéssel tartja alkalmazásban, mivel ekkor is követelhető a kártérítési összeg megállapítása az alkalmazás megszűnésének esetére. A Kúria álláspontja szerint ugyanis kártérítés iránt perelhet a balesetet szenvedett akkor is, ha munkaadója régi munkabére mellett továbbra is alkalmazza és így a balesetből folyólag tényleg előállott kára nincs, mert a kártérítési igény megállapítható arra az esetre, ha a szolgálati viszony meg fog szűnni. 2741/911. számú ítéletében kimondja, hogy a baleset folytán megsérült kiskorú attól az időtől fogva, melyben teljes keresetképességét elérte volna, a teljes keresetképességének megfelelő kártérítést követelheti. Ez éles ellentétben áll az 1907. évi XIX. t.-c. 78. §-ának a tanoncokra vonatkozó inhumánus rendelkezéseivel.