Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 11. szám - Munkaadószervezetek - a munkásbiztosításról

396 Munkásügyi Szemle SZEMLE. MUNKÁSBIZTOSÍTÁS. r Munkaadószervezetek — a munkásbiztosításról. A Gyáriparosok Országos Szövetsége, a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete és az Országos Iparegyesület most megjelent évi jelentései a munkásbiztosítás ügyéről is megemlékeznek és érdekes árnyalati különbségeket találhat az érdeklődő az e kérdésről irott jelentésekben. A Gyáriparosok Országos Szövetségének évi jelentése hangsúlyozza, hogy nagyjelentőségű feladatát látta abban, hogy a munkásbiztosítási ügy irányítására hivatott Országos Pénztár kebelében a munkaadói érdekek minél erélyesebb képviseletét biztosítsa. Működésével igyekezett megvalósítani azt a célt, hogy a paritás ne csak papiroson legyen meg, hanem a gyakorlatban is és hogy képviselete őrködjék a gyáripar ama érdekei fölött, melyek az Országos Pénztár igazgatásában és ügykezelésében felmerülnek és ily szempontból figyelmet érdemelnek. A jelentés folytatólag utal a törvény elhamarkodott életbeléptetésére és az ebből folyó ideiglenesség súlyos következményeire, így elsősorban a balesetbiztosítási járulékok kivetése szempontjából és megállapítja, hogy a gyáripari érdekeltség közreműködésének köszönhető az, hogy az üzembesorozási munkákkal az Országos Pénztár olyan stádiumba jutott, mely — ha nem is felel meg a tényleges állapotnak egész pontosan — azt legalább megközelíti. A jelentés azon reményének ad kifejezést, hogy miután a balesetbiztosítás terheit kizárólag a munkaadók viselik, az Országos Pénztár igazgatósága továbbra is teret nyújt — a balesetbiztosítási ágazat kellő fejlődésére irányuló befolyás érvényesítésére. A jövő feladatai közt legsürgősebbnek jelzi a balesetek elhárításának ügyét, valamint a balesetek következményeinek csökkentését. Megemlékezik a jelentés a munkásbiztosítási törvény revíziójának kérdéséről, mely a szövetség mult évi közgyűlésének napirendjén állott, arról, hogy a szövetség közgyűlése az 1907. évi XIX. t.-cz. legfőbb hibáját az elsietett centralizációban, a bonyolult hatáskörökben és az egyes helyi és vállalati pénztárak pénzügyi autonómiájának megfojtásában látja, hogy ebből folyólag feltétlenül szükségesnek és sürgősnek látja a revíziót s megtette a szükséges intézkedéseket arra nézve, hogy a »Betegsegélyző pénztárakat fentartó vállalatok szövetsége« a törvény életbelépte óta szerzett és a törvény reformja alkalmával felhasználandó tapasztalatokat gyűjtse össze. Mig a Gyáriparosok Szövetségének jelentéséből a munkásbiztosítás jövő fejlődése iránti bizalom és az ügy iránti jóindulatú érdeklődés szól, addig a Magyar Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének évi jelentése a gépgyártás pangását befolyásoló okok között foglalkozik a szociálpolitikai fejleményekkel és így a munkásbiztosításról következőkben emlékezik meg: »A mai társadalom fejlődése a mindenféle bebiztosítások felé irányul, arra törekszik, hogy az ember a bölcsőtől a sirjáig lehetőleg minden baj és gond ellen be legyen biztosítva, s nyugalommal, ambíció és erőfeszítés nélkül minél hosszabb ideig tengethesse életét a haza javára. Ennek a költségeit természetesen az államra rójják. így haladunk a szociálista állam felé. Ezekből a biztosításokból hozzánk eddig szerencsére még csak a munkások betegség és baleset elleni biztosításának állami rendszere importáltatott és bármily sok már ennél is az elégedetlenség és csalódás, bár ez még meg sem szilárdult, mégis vannak, kik az állami biztosítások