Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 11. szám - Az iparfelügyelők tevékenysége 1910-ben; 4. [r.] A telepengedélyezések

394 Munkásügyi Szemle 5 fürésztelepre kértek telepengedélyt, csak akkor tűzte ki a tárgyalást, amikor a telep már majdnem elkészült. Az iparfel ügyelő a véleményezés céljából hozzá érkező telepengedélyezési ügyek között ritkán talál olyant, amelyet nem kell hiányos fölszerelése miatt visszaküldenie A nyitrai iparfelügyelő is beszámol arról, hogy az iparhatósággal egyre sűrűbb érintkezésbe jut, mert »a hatóságoknak az egyes telepek felállításánál vagy átalakításánál aggályai vannak a telepengedély alátartozandóságiránt.« Ha még megemlítem, hogy a szombathelyi iparfelügyelő iparhatóságai sem képesek a benyújtott tervekből és műszaki leírásokból eldönteni, hogy azok a kívánalmaknak megfelelnek-e és ezért a tárgyalás napjának kitűzése előtt előzetesen kikérik az iparfelügyelő véleményét, akkor teljes a kép, melyet nyújtani akarok. Nem az egyes iparhatóságok hanyagsága, vagy nemtörődése okozza, a legtöbb fölösleges munkát és hárít fölösleges terheket a munkaadókra, hanem a hatóságok szakértelmetlensége és tájékozatlansága, amelyből jogbizonytalanság, tapogatódzás fakad és céltalan, bosszantó huzavona születik. Az iparhatóság nem tudja megállapítani, vájjon a tervek és a műszaki leírás a célnak megfelel-e, nem tudja, vájjon telepengedély egyáltalán szükséges-e és képtelen a telep engedélyezésének horderejét mérlegelni, tehát nem tudja még az érdekeltséget és az illetékes hivatalokat sem meghívni a tárgyalásra és végül a telepengedély föltételeit megszabni, mert a tárgyaláson elhangzó kívánságokat és észrevételeket megbírálni is képtelen. Mindezekre hosszas levelezgetés útján az iparfelügyelőtől kénytelen tanácsot kérni. Folyton halljuk, hogy a tisztviselők helyzetén csak a közigazgatás egyszerűsítésével, a tisztviselői létszám folytonos szaporodásának korlátozása után lehet alaposan segíteni. Ha e tétel helyes, akkor itt könnyű a megoldás. Véget kell vetni az iratok fölösleges vándorlásának. Egyetlen szakértő hatóság, amely nem szaladgál a szomszédba elemi kitanításokért, hanem a ^közbevetett intézkedések^ végtelen sora nélkül saját erejéből közvetlenül tud tárgyalni és határozni, többet ér, mint tíz másik, amelyik magára hagyva tehetetlenül áll. A mai rendszert föntartani csak akkor indokolt, ha az adózó polgárokat fölöslegesen terhelni és az ipari alapításokat szándékosan halogatni, a munkaadókat megkárosítani, a munkások munkaalkalmának szaporítását mesterségesen késleltetni akarjuk. Az iparhatóságok mai előképzettségükkel feladatuknak meg nem felelhetnek. Innen ered az, hogy a telepengedélyezési tárgyalásokat, ha csak lehet elkerülik vagy a gyakorlott és szakképzett iparfelügyelő meghívása nélkül titokban tartják meg avagy a lelkiismeretesebbek minden sor intézkedéshez előbb az iparfelügyelő véleményét kérik ki. E helyzet tarthatatlanságát tehát az iparhatóságok érzik legjobban. Ha a járási főszolgabirák kötelessége volna a szülő nőkön fogóműtétet alkalmazni, a szemhályogosakat operálni és a sérülteket amputálni, az — feltéve hogy akadna valaki széles e hazában, aki e segítségüket igénybe veszi — a mai hatáskörükhöz képest nem is volna olyan nagy baj. Egyszerre mindössze egy-két ember testi épsége vagy élete kerülne veszedelembe. A telepengedélyek feltételéivel, a balesetvédelmi és egészségügyi intézkedésekkel azonban egyszerre többek, nem ritkán százak, sőt ezrek sorsa függ össze. Az Országos Munkásbetegsegélyző és Balesetbiztosító Pénztár által 1910. év folyamán gyógykezelt 69.563 baleseti sérült és az országban százezer-számra szorgalmasan pusztuló tüdővészesek nem tanúsítják azt, hogy intézkedő hatóságaink a helyzet magaslatán állanak. Az iparhatóságok kezdik megtanulni, hogy a telepengedélyezési tárgyalásokra az iparfelügyelőt meg kell hívni. Innen ered a tárgyalások számának nagy szaporodása. Az iparhatóságok működésében ez az egész húsz éves haladás. Egyéb semmi.