Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 11. szám - Az iparfelügyelők tevékenysége 1910-ben; 4. [r.] A telepengedélyezések

Munkásügyi Szemle 393 csak hiányos leheK1) De érzik ezt a többi iparfelügyelők is. A nagyváradi, nyíregyházai, szabadkai, pozsonyi, losonci, pécsi és soproni iparfelügyelők ugyanezen panaszszal állanak elő és sürgetik a telepengedélyezési eljárás reformálását. Igazuk van. Teljesen értelmetlen és nem a mai felvilágosodott korba való dolog az, hogy a terveket és üzemi leírásokat ahhoz nem értő hatóságok vizsgálják felül, bírálják meg és adjanak ezek alapján mások vagyonát és életbiztonságát közelről érdeklő engedélyeket, amikor vannak más szakértő hatóságok is, amelyekre e feladat akadálytalanul átruházható volna. A mai rendszer egészen helytelen, mert csak a fölösleges munkát végző hivatalnokok számának szaporítására, a közigazgatási költségek megnövelésére alkalmas. A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló jelszó valóságos megcsúfolása. Az iparfelügyelők kénytelenek a terveket és a műszaki ieirást a elöntésre hivatott hatóságnak ismételten visszavetni, mert azokat, mint tárgyalásra alkalmatlanokat elfogadni sem szabadott volna. Mindez mennyi haszontalan írásbeli munkával, minő időpazarlással jár! Kényszeríti a munkaadót, hogy az építési idényt elmulassza, szerencsés alapítási tervét hosszabb időre közprédának engedje át vagy telepét engedély nélkül építse fel és magára vegye azt a kockázatot, hogy a tárgyaláson felmerülendő kívánságok folytán új telepén költséges átalakításokat fognak előírni.2) Ki tudná ezt az eljárást összeegyeztetni az iparfejlesztés jelszavaival ? Ha az iparfelügyelők jelentései azért hozatnak nyilvánosságra, hogy tapasztalataikból merítsünk és okulván, az élet kívánságait figyelembe vegyük, akkor e jelentések telepengedélyezések« című fejezetei igen értékesek. Az új ipartörvény megalkotásához eléggé meg nem becsülhető anyagot szolgáltatnak. A kaposvári iparfelügyelő például jelenti a következő esetet: — Az egyik téglagyár engedélyezési tárgyalását a hatóság megtartotta és az engedélyt is kiadta, anélkül hogy az iparfelügyelő véleményét előbb meghallgatta volna. Az iratokat az iparfelügyelő megkeresése dacára még utólagosan sem küldötte meg és így az kénytelen volt jogorvoslatért a másodfokú iparhatósághoz fordulni. Az eredmény újabb telepengedélyezési tárgyalás volt, melynek során kitűnt, hogy a telep időközben fölépült és az iparfelügyelő már csak a legszükségesebb munkásvédelmi berendezések elrendelésére szorítkozhatott, de ezek is költséges átalakításokat vontak maguk után. Vészkijáratok létesítése végett a falazatokat ki kellett bontani; a szárítóállványokat át kellett alakítani, mert elhelyezésük és hordképességük nem felelt meg. Az aradi iparfelügyelő kerületében az egyik gőzmalomtulajdonost hasonló kár érte. Építési engedélyét a hatóságtól megkapta és senki sem figyelmeztette, hogy telepengedélyt is kell kérni. Az iparfelügyelő természetesen sürgette a törvényes telepengedélyezést és a tárgyaláson kitűnt, hogy a malom teljessn célszerűtlenül épült fel és rendeztetett be. Költséges átalakításokat kellett elrendelni a teljesen újonnan épült malomban. A máramarosszigeti iparfelügyelő többes számban beszél. Az újonnan létesült ipartelepekről csak akkor nyert tudomást, amikor azok már működésben voltak, mert az első fokú iparhatóságok a telepengedélyezési tárgyalásokat meg nem tartották. Intézkedett, hogy a telepengedélyezési tárgyalásokat utólag tartsák meg. Kívánatos volna — mondja jelentésében — hogy az iparfelügyelő minden ipartelep engedélyezési tárgyalásán részt vehessen, mert az eljáró I. fokú iparhatóságok minden szakértelem híján ezen feladatokat rendszerint igen fölületesen oldják meg. A marosvásárhelyi felügyelő mondja, hogy az I. fokú hatóságok eljárása évről-évre több panaszra ad okot. Az egyik iparhatóság, melynek területén ') 307. lap. 2) A marosvásárhelyi, pozsonyi, losonczi, pécsi, soproni stb. iparfelügyelők. Lásd 263., 579., 773., 812., 836. lapon.