Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A fiatal munkások és munkásnők védelme

6 Munkásügyi Szemle v A fiatal munkások és munkásnők védelme. Irta: dr. Pap Dezső. Ujabb időben elhangzott mérvadó nyilatkozatok szerint törvényjavaslatkészül a fiatal munkásoknak és munkásnó'knek védelmére. Talán nem érdektelen, hogy ezzel kapcsolatban röviden összefoglalom itt azokat a szempontokat, melyek a szociálpolitikai kérdések ez egyik legfontosbikának törvényi megoldásához fűződnek. A fiatalkorúak tekintetében első helyen áll az a követelmény, hogy túlkorán, rendszeres gazdasági munkára foghatók ne legyenek. Ipartörvényünk idevonatkozó rendelkezései egyáltalán nem állanak a mai kor színvonalán. Az alsó korhatár úgy a tanonczok, mint a gyári munkások tekintetében 12 év, azonban az iparhatóság megengedheti, hogy a 12 évesnél fiatalabb gyermeket is be lehessen a munkába állítani. A gyári munkások tekintetében legalább megmondja a törvény, hogy az iparhatóságnak ilyen engedélye csak a 10. évét már betöltött gyermekre vonatkozhat, a tanoncok tekintetében azonban még ezt a korlátozást is szükségtelennek tartja: az iparhatóság engedélyével korára való tekintet nélkül beállítható a gyermek tanoncnak. Az 12. évét még be nem töltött gyermek munkáltatása megengedésének van ugyan egy törvényi feltétele. Az iparos tanoncát 12 éves kora betöltéséig a népiskolába járatni köteles. Arra pedig, hogy gyári munkásnak alkalmazzák a 12 évesnél fiatalabb gyermeket, a hatóság csak akkor adhat engedélyt, »ha az iskola rendes látogatása a gyárban való alkalmazással megegyeztethetőnek mutatkozik vagy a gyáros részéről külön iskolák felállítása által a gyermek oktatásáról... kellő gondoskodás történik«. Ezt a feltételt sem érvényesítik azonban túlszigorúan. Gyáriparunk utolsó (1906. évi) üzemi- és munkásstatisztikája szerint a gyáriparban 1906. évi október hó 1-én foglalkoztatott 35 tizenkét évesnél fiatalabb munkás közül 8 egyáltalában nem járt iskolába. Aki tudja azt, mennyire nem fedi a valóságot a gyárakban foglalkoztatott 12 évesnél fiatalabb munkásoknak e statisztikában kimutatott száma, az kellőképen értékelheti az iskoláztatásra vonatkozólag említett adatot is. Ha hozzávesszük még a mondottakhoz, hogy az oly fiatal munkások tekintetében, kik nem tanoncok és nem gyári munkások, egyáltalán nem állapít meg semmiféle alsó korhatárt ipartörvényünk; hogy a mezőgazdasági, erdészeti, földmunkákkal foglalkozó vállalatokat, a bánya-, a közlekedésiés kereskedelmi-vállalatokat szintén nem korlátozzák e tekintetben törvényeink, beláthatjuk, hogy az elhagyott gyermekek védelme körül nagy érdemeket szerzett törvényhozásunk sokkal tartozik még az el nem hagyott, de »a munka védőszárnyai alá« helyezett gyermekeknek. Külföldi törvények meg nem engedik, hogy 13—14 évesnél fiatalabb gyermeket ipari munkára fogjanak, meg nem engedik azt sem, hogy rendszeres bérmunkára fogjanak oly gyermeket, ki az elemi iskolát még el nem végezte.- Ha a korhatár tekintetében kivételesen leszállanak is 12 évre, ennek feltétele az, hogy a gyermek az elemi iskolában nyújtott oktatáson túl legyen. Ezek a törvényhozások, — hogy ne szóljak itt azokról az e törvényhozásokban bizonyára már a közeljövőben érvényesülő eszmeáramlatokról, melyek még magasabb kort kivannak meg a gyermek munkába állításához — ezek a törvényhozások, mondom, tisztában vannak azzal, hogy a