Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám - A fiatal munkások és munkásnők védelme

Munkásügyi Szemle gyermek sarjadzó erejének bérmunkában való érvényesítése ezer meg ezer fiatal életnek betegségre, korai elerőtlenedésre, korai halálra kárhoztatását, a nemzet, a faj reményeinek elapasztását jelenti. Tisztában vannak azzal is, hogy legalább az elemi ismereteknek elsajátítása nélkül a gyermek a társadalomnak öntudatos, használható tagjává nem fejlődhet; hogy azonban éppen ez ismereteknek elsajátítása oly munka, mely a szabad mozgást az élelemnél nem kevésbbé megkívánó gyermeki szervezetnek minden fölösleges erejét igénybe veszi. Hova jutunk az elemi oktatással oly rendszer mellett, mely az oktatás alatt álló gyermeknek napi 8; illetve 10 óráig, sőt esetleg korlátlan ideig tartó foglalkoztatását is megengedi; hova jutunk a mi mai rendszerünkkel: siralmas dolgokat beszélhetnek erről tanítóink, kik a munkában elcsigázott gyermeket az iskolában ébren tartani nem képesek, siralmas dolgot beszél maga az analfabéták nagy száma. Mert egyet ne feledjünk : az elemi műveltség megszerzéséhez nemcsak iskola, de gyermek is kell — megszűnt gyermek lenni azonban a gyermek, akit bárha «könnyű«, de mozgásának szabadságát korlátozó testi munkára fogtak. Az oly rendelkezésnek, mely biztosítani kívánja a gyermeknek gyermekkorát, mely biztosítani kívánja továbbá az elemi műveltség megszerzésének lehetőségét, érvényesülnie kell különbség nélkül minden gyermek tekintetében. De abból, hogy a gyermek a munkába állíthatása szempontjából előirt törvényes kort elérte, még nem következik, hogy fejlődésének és egészségének veszélyeztetése nélkül minden munkát tényleg elvisel is, Vannak más, hasonló korúaktól talán könnyen megbírt oly munkák, melyeket szervezetüknek különleges alkatánál fogva egészségük és életük veszélyeztetése nélkül nem bírnak el egyes fiatalok, akik egyéb munkát viszont igen jól végezhetnek. Az a gyermek, aki szédülékeny, nem való ácsnak vagy kéményseprőnek, aki vérszegény és tüdővészre hajlik, hamar elpusztul zárt helyiségben, ülő foglalkozásban. Vannak továbbá oly munkák, melyeknek elkerülhetlen egészségtelen hatásai ellen a fejletlen szervezet kisebb ellenállóképességgel rendelkezik, továbbá oly munkák, melyeknek veszélyei ellen lehet ugyan védekezni, de ez a védekezés nagyobb figyelmet, óvatosságot, egyáltalán nagyobb értelmi képességet feltételez, mint aminő a tapasztalatlan, könnyelmű és játékos fiatal munkástól elvárható. Gondoljunk csak bizonyos veszélyes gépeknek kezelésére, az ipari mérgeknek számos válfajára stb. A munkának a fiatal munkásokra háruló e veszélyeivel szemben két rendbeli követelménynek kell érvényesülni. Egyik az, hogy bizonyos kor eléréséig orvosilag megtiltható legyen a gyermek oly foglalkoztatása, mely az ő sajátlagos alkatánál fogva reá veszedelmes. A mi ipartörvényünk ily irányú rendelkezést egyáltalán nem tartalmaz, hacsak nem tekintjük annak a 64. § ban általánosságban odavetett, a végrehajtásban soha komolyan nem érvényesített azokat a szavakat, hogy a tanoncok csakis oly munkára szoríthatók, mely testi erejüknek megfelel. Ellenben mérvadó külföldi törvények előírják, hogy munkába állítása előtt hatósági orvosnak kell igazolni, alkalmas-e a gyermek arra a bizonyos munkára, és hogy később is, pl. 15 éves koráig hatósági orvos ellenőrizze, nem veszélyes-e a gyermekre munkája. A másik követelmény pedig az, hogy fiatalok egyáltalán ne legyenek oly munkakörben foglalkoztathatók, melynek veszélyei ellen csak fejlettebb szervezettel és értelmi képességekkel lehet védekezni. Elmondható, hogy a mérvadó államok közt nincs egy sem, melynek törvényhozása ezt a követelményt meg nem valósította volna és melynek végrehajtó hatalma