Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám

Munkásügyi Szemle 5 komplikált valami rejlik, amely őt képessé teszi arra, hogy elődeinek teljes specifikus szerkezetét, — minden más szerkezet kiszorításával, — ismét helyreállíthassa. Egyszóval minden sejtben megtalálhatjuk elődeinek rejtélyes, úgynevezett »öröklött energiáit*. Eme úgynevezett átöröklési folyamatnak tanulmányozása vezetett bennünket az öröklékenységi törvények megismeréséhez. Alapjában véve könnyen megérthető, hogy miért bir a megoszlott sejt két fele, vagy két konjugált sejt produktuma ugyanazon szerkezettel, mint az anyasejt. De honnét vették ama specifikus energiákat, amelyek őket szerkezetükben és kémiai tulajdonságukban másnemű sejtektől megkülönböztetik. Hogy ezt megérthessük, ismernünk kellene a sejteknek előéletét, történetét, tudnunk kellene, hogy mily módon keletkeztek. A tudomány mai állása szerint joggal feltételezhetjük, hogy az élettelen testek és jegecképződéseiknek úgynevezett molekuláiban észlelhető kémiai folyamatok, különösen pedig a viznek befolyása a földre, lassanként komplikált kémiai folyamatokat vontak maguk után, melyekből az életnek első elemei és ezekből azután lassanként a sejtek fejlődhettek. Az utolsó időben végzett úgynevezett kolloid-kisérletek némi világosságot vetnek eme feltett folyamatokra. De mindezek egyelőre hipotetikus kártyavárak és biztos csak az, hogy külső ingereknek hosszú időn át tartó hatása mindennemű élőlénynek, illetőleg azok sejtjeinek alakját és szerkezetét megváltoztatja. A sejtéletnek sajátságos folyamatai tehát a táplálkozás, a növekedés, a szaporodás és az elődök tulajdonságainak öröklés útján való átszármaztatása. Az alapfolyamat úgy látszik elsősorban a táplálkozás, illetőleg az asszimiláció. De ez már magában hordja az átöröklést, mert asszimilálni nem jelent egyebet, mint az én, azaz az egyén öröklékeny tulajdonságainak átváltoztatása. Az egyedüli észszerű feltevés az, hogy mindeme folyamatok kémiai folyamatok és górcsövi szerkezetképek között folynak le. A feltett, de sohasem látott atomok, illetőleg molekulák és a sejtszerkezetnek szemünk által még érzékelhető górcsövi képeivel szemben minden kétségen kívül még az apróságok egész világa áll, melyet mai buvárlati eszközeinkkel és módszereinkkel nem érzékelhetünk. Az apróságok eme világában kell az élet keletkezését keresnünk és ahelyett, hogy erről levegőre alapozott hipotéziseket, teóriákat és dogmákat alkotunk, nyugodtan kellene várnunk, míg a tudomány és technikája folytán eme megismerésben egy lépéssel odébb juthatunk. Még egy másik nehézséggel is állunk szemben. Most tárgyaltuk a sejt életét. De ha a sejtet egyszer elfogadjuk, akkor a természettudomány mai állása abba a helyzetbe hoz, hogy az állat- és növényvilág egész keletkezését bonctan, élettan, állattan, növénytan, paleontológia, állat- és növényföldrajz, továbbá különféle tenyésztési és más kísérletekkel egész fejlődésében megismerhessük. Nemcsak Darwin kiválasztási tanával, hanem az egész evolúciós tannal, első sorban a Lamarck által megállapított külső ingerek befolyása segítségével (az úgynevezett szerzett tulajdonságok átöröklése, vagy amint azt Semon elnevezte, az engrafia segítségével) megismerhetjük, hogy a különböző állat- és növényfajok évezredek és évmilliók folyamán egymásból fejlődtek és ma is tovább fejlődnek. Rendszerint eme fejlődés az egyszerűtől a komplikálthoz vezet, de néha megfordítva is. Részben a kozmikus éghajlatváltozások, de nem ritkán a létért való küzdelem komplikációi folytán az élő lények komplikáltabb fajai is egyszersmindenkorra kivesznek. (Folyt, köv.)