Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 1. szám

4 Munkásügyi Szemle II. Sejt, asszimiláció, szaporodás, átöröklés, többsejtű lények. Mit nevezünk falásnak? (Fressen). Az összes élő lények apró, úgynevezett elemekből állnak, amelyeket sejteknek nevezünk. Hogy maga a növényi és állati sejt ismét mely finomabb elemekből áll és hogy eme finomabb elemekből hogy keletkezett, azt egyáltalában véve nem tudjuk. A sejt és az élettelen anyagok között a következő különbséget állíthatjuk fel: 1. A sejt különös, igen komplikált alakkal és szerkezettel bir (a histologia morphológikus struktúrának nevezi). Ezen alak a sejtek különböző nemeinél különböző, úgy hogy a természetben a sejtek különböző nemeinek végtelen sorozatát találjuk. 2. A sejtfal táplálkozik, a környezetéből vegyi anyagokat vesz fel magába és eme anyagokat úgy megváltoztatja, hogy azok az illető sejt specifikus alaki szerkezetével és vegytani tulajdonságával birnak. A sejt tehát egy komplikált kémiai, fizikai és technikai laboratórium, amely önönmagát folyton kiegészíti és a környezetéből vett anyagok segítségével felépiti, mig az elhasznált és szükségtelenné vált anyagot kilöki, illetőleg kiválasztja. Eme táplálkozás, (falás) és kiválasztás, valamint a kettőjük között fekvő asszimiláció — mely nem más, mint a külanyagnak átváltozása sejtanyaggá és sejtszerkezetté, — segítségével növekedik a sejt. A sejtnek egy fontos központi része van, melyet sejtmagnak nevezünk. Ha a sejt túlnagy lesz, akkor magjával együtt két részre oszlik és ezen két újabb leánysejt mindegyike ugyancsak oly sejtté válik, mint az eredeti anyasejt, amelyből keletkezett. A sejtnek a falás, illetőleg az asszimiláció útján való növekedése a maga részéről maga után vonja 3. az egyén szaporodásának további folyamatát. A szaporodás — hogy miért, azt nem tudjuk — nem történhetik folyton csak oszlás útján. Ezen oszlás végeredményben a sejtek gyengüléséhez és pusztulásához vezet. Itt-ott kell, hogy egyik sejt a másikkal egyesüljön. Ezen folyamatot konjugációnak nevezzük. Mindkét sejt szorosan egyesül, magjaiknak egyes részeit egymás között kicserélik és azután ismét elválnak. Két egymástól elválasztott és távolfekvő sejtnek a konjugációja megköveteli az egyes sejtegyéneknek kölcsönös vonzódását, mely vonzódás nyilván egy kéjérzetektől kisért rokonszenvérzés alapján fejlődik. Ez az eredete a nemi ösztönnek, A konjugáció által a sejtek életképessége növekszik, vagyis erősebbek lesznek táplálkozásban és szaporodásban. Úgy látszik — bár ez csak hipotézis, — hogy a konjugáció által előidézett magasabb életképesség onnét ered, hogy különböző sejtegyének, amelyek különböző miliőben éltek, egyúttal különböző külső befolyásoknak is voltak alávetve és hogy a különböző külső befolyásoknak eme kombinációja az életképességre serkentőleg hat, míg ellenkezőleg eme egyének úgynevezett beltenyésztése (Inzucht), amikor ezek mindig ugyanazon befolyásoknak voltak kitéve, az életnek lassú elgyengülését és kioltását eredményezi. 4. Az átöröklés. Megemlítettük, hogy a sejtek különböző sajátos szerkezettel biró fajokat képeznek. A szaporodásnak most említett folyamatánál többnyire megtörténik, hogy a leánysejt majdnem ugyanazon specifikus szerkezettel bir, mint az anyáséit. Tehát bármennyi ily sejtegyén elhal, vagyis élettelen anyaggá oszlik fel, a táplálkozás, a növekedés és a szaporodás folytán az egyes sejtfajok megmaradnak. Eme igen egyszerű megállapításból kétségtelenül kiviláglik, hogy a sejtben egy igen