Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 7. szám - A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesülete

230 Munkásügyi Szemle munkaadóknak nem áll érdekében, hogy üzemükben megfelelő óvóintézkedéseket tegyenek. Az Országos Pénztár fölfelé az Állami Hivatallal, lefelé a kerületi pénztárakkal állandó harcot folytat, beleköt az orvosokba és a gyógyszerészekbe is, kiszámíthatlan károkat okozva. Emellett nagy üzleti vállalkozásokba fog, minden szállítási ügyet, sőt még a gyógyfürdőkbe utalást is központosít, holott mindez sem nem célszerű, sem nem olcsó. Az Országos Pénztárban életrevaló dolgot keresztülvinni nem lehet, mert az alkalmazott kiküldöttek bármily terhet is megszavaznak annak tudatában, hogy a balesetbiztosítás terhei csak a munkaadókra hárulnak. Az építőiparosok eddigi tapasztalataik eredményeként kérik az Országos Pénztár megszüntetését és egyetlen középponti szervül az Állami Hivatal fentartását. A jelen viszonyok közt az emlékirat szerint lehetetlen az autonómiát fenntartani, ezért az építőiparosok az egész munkásbiztosító intézmény államosítását kérik, mert az állami kezeléstől remélik az egész adminisztráció egyszerűsítését. Ezzel kapcsolatban kívánják a munkásbiztosííás rendszerének oly átalakítását, hogy a munkásbiztosítás költsége adó alakjában a polgárságra vettessék ki. Minden tényleges munkaadó adókönyvében külön rovat legyen, amelybe állami adójának százalékarányában vezessék be az általa fizetendő munkásbiztosítási járulék évi összegét. De ha ez az indítvány, amelyhez azonban, mint igazságos alaphoz, az építőiparosok erősen ragaszkodnak, azonnal nem volna keresztülvihető, úgy kérik a munkások egyénenkint való bejelentési kötelezettségének megszüntetését. A munkaadók tartozzanak a kifizetett munkabér arányában pénztári járulékokra százalékot fizetni. A munkás pedig legyen segítségre jogosult, ha munkakönyvével igazolja, hogy tényleges munkás. Ezzel megszűnnék a pénztárak tagnyilvántartó munkája, a munkaadóknak pedig nem kellene az egyéni be- és kijelentéseket végezni. A balesetbiztosítás ellátását külön ezzel az ügykörrel foglalkozó, kölcsönösségen alapuló, államilag garantált biztosító intézet végezné. A kezelés költségeit és a segélyösszegek felét az állam, a segélyösszegek másik felét a munkaadók fedeznék. A betegsegélyezési költségek egyharmadát a munkások, egyharmadát a munkaadók, egyharmadát az állam fizetné. Végül kérik az iparosok a törvény oly módosítását, hogy a munkásbiztosítás jótéteményeiben a segítségre rászorult önálló iparosok is részesüljenek. A közgyűlésen nagv tetszéssel találkozott az az indítvány, amely a munkások és iparosok aggkor és rokkantság esetére való biztosítását sürgeti. E helyen említjük meg, hogy az Iparegyesületek Országos Szövetsége április hó 14-ére rendkívüli közgyűlést hivott egybe, amelyen azzal foglalkoznak, hogy a munkásbiztosítás adminisztratív költségeit csökkenteni, a kezelési teendőket redukálni kell és módot kell keresni az iparos és munkás békés együttműködésének biztosítására. A szövetség okvetlenül szükségesnek mondja, hogy a kormány két irányban lásson hozzá a helyzet orvoslásának munkájához. Szükség van egy törvénymódosításra, amely a halaszthatatlan javításokról gondoskodik (ilyen a 25. §. fentartása, a balesetbiztosítás különválasztása, állami kezelésbe vétele stb.) és egy általános törvényreformra, amely hosszabb időre szól. Színészek biztosítása. Az 1907. évi XIX. t.-c. 1. §-ának a színházaknál alkalmazottakra vonatkozó 2. pontja eltérő magyarázatokat nyert a biztosítási kötelezettség kérdésében konkrét ügyek kapcsán határozó legmagasabb forumok közt. Ez a pont a következő szövegű »(betegség esetére való biztosítási kötelezettség alá esnek) az ipartörvény alá nem tartozó, de ipar, illetve vállalkozásszerűleg űzött kereseti foglalkozásoknál, műszaki és ügynöki irodákban, színházakban, gyógyszertárakban, gyógyintézeteknél, stb.« Az állami hivatal és a kereskedelemügyi miniszter határozatai szerint az 1907. évi XIX. t.-c. szempontjából különbség teendő a'műszaki és művészi alkalmazottak közt: előbbiek biztosításra kötelezettek, utóbbiak nem. A közigazgatási biróság, mely kórházi ápolási díj kérdésében hozott határozata során döntötte el a biztosítási kötelezettség kérdését,^ a művészi személyzet biztosítási kötelezettségét is megállapította, a rendes bíróságoknak jogerős Ítéletei még e kérdésben nincsenek. A Szinészegyesület közgyűlése a kérdést a színészek összessége szempontjából nagyon fontosnak ítélvén, közgyűlésen tárgyalta a biztosítási kötelezettség kérdését és kimondotta, hogy a kereskedelemügyi miniszter álláspontja téves és erősen antiszociális jellegű, egyúttal elhatározta, hogy az országos pénztárral a biztosítás kérdésének rendezése tárgyában tárgyalásokat indít. E tárgyalások a napokban indultak meg és jelenleg folyamatban vannak.