Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 7. szám - Az 1911. évi július hó 19-ikén kelt németbirodalmi biztosítási törvény; 6. [r.] A R.V.O. két utolsó könyve

Munkásügyi Szemle 213 szava az ő miniszteréhez egyáltalán elhallatszik, akkor ezen közhírré tett lehetetlen helyzetből a magyar iparfelügyelők hamarosan ki fognak szabadulni. Meglepetést e beismerés nem kelt. A mult évi jelentés adatai mutatták, hogy ez állapotnak hamarosan be kell következni. A főfelügyelő szerint e nagy vereséget az iparfelügyelői kar, de természetesen első sorban a szerencsétlenül járt munkások és a balesetbiztosítási költségeket fizető munkaadók azért szenvedték, mert az iparfelügyelői személyzet létszáma csökkent, továbbá az iparfelügyelői intézmény sajátos kialakulása következtében a székesfőváros területén a gyárvizsgálatok nagy részét újoncokkal volt kénytelen végeztetni. Bizonyára egészen véletlenül számol be a főfelügyelő közvetlenül e segélyhívás után arról, hogy előléptetések vagy új kinevezések eszközlésére a viszonyok a lefolyt 1910. évben sem voltak alkalmasak. Csak előkészületek történtek a jövőre. Tőlem is távol áll az a gondolat, hogy az iparfelügyelői kar említett súlyos vereségét a műszaki vagy szorosan véve az iparfelügyelői kar mostoha előléptetési viszonyaival bármi kapcsolatba is hozzam. Mégis azt hiszem, hogy azok a fontos közérdekek, amelyek gondozására az iparfelügyelők hivatottak, joggal kívánnak meghallgatást és helytelen, mindenféle szempontból káros volna az iparfelügyelőket akár az általuk gondozott közérdekek fontosságának háttérbe tolása céljából, akár pedig más fiktív okokból elkeseríteni. Az 1911. év folyamán megtörtént ugyan már az első lépés az iparfelügyelői személyzet felgyülemlett igényeinek kielégítésére, azonban még sok a sürgős tennivaló. X Az 1911. évi július hó 19-ikén kelt németbirodalmi biztosítási törvény. A »Munkásügyi Szemle« számára irta: dr. Stier-Somlo egyetemi tanár (Bonn.) 6. A R. V. O. két utolsó könyve. Az 5. könyv tárgyalja a biztosítás teherviselőinek egymáshoz és más kötelezettekhez való viszonyait. Itt a leglényegesebb az, hogy a törvény lezárt részként foglalja magában az eddig különböző munkásbiztosítási törvényekben szétszórt szabályokat. Jelentős továbbá az a kísérlet, amely a szolgáltatások, különösen pedig a betegsegélyző pénztárak és a szakszövetkezetek szolgáltatásai között jogi kapcsolat létesítését célozza és a kétszeres segélyezés elkerülésének elvét kívánja érvényre emelni. A betegségi biztosításból származó igényeknek a balesetbiztosítási igényekhez való viszonya annak az elvnek alapján nyert szabályozást, hogy a betegsegélyző pénztárak szolgáltatási kötelezettségét a birodalmi balesetbiztosítás valamely teherviselőjének kártérítési kötelezettsége ne érintse. Ellenben a szakszövetkezetekkel szemben kárpótlási jog van megállapítva. (1501. és köv. §§.) A kárpótlási jog az 1508. § szerint ki van zárva, ha a betegsegélyző pénztári szolgáltatások befejezésétől számított legkésőbb három hónapon belül a balesetbiztosítás teherviselőjénél nem érvényesítik. így kerülték el a tervezetben célba vett megrontását az eddigi jognak, amely szerint a határidő hat hónapban nyert volna megállapítást. Emellett a tapasztalat megmutatta, hogy a betegsegélyző pénztár szabályszerű ügyvezetése esetén a rövidebb határidő is teljesen kielégítő. Minél inkább kiterjesztik a határidőt, annál hátrányosabb ez azokra a sérültekre nézve, akiknek járadékát utólag megrövidítik. Ha a betegsegélyző pénztárt e határidő elmulasztásánál vétkesség nem terheli, az igény a mulasztás észlelésétől számított egy héten belül