Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 7. szám - Az iparfelügyelők tevékenysége az 1910. évben

212 Munkásügyi Szemle A külföldi iparfelügyelők is rámutatnak e visszás helyzetre. A württenbergi iparfelügyelet huszonöt évi működéséről irt könyvében Scháffer Hugó1 elismeri, hogy a rendőrhatóságok ott általában nagyon igyekeznek az iparfelügyelők működését támogatni, azonban műszaki ismeretek hiányában arra éppen akkor képtelenek, amikor támogatásuk leginkább szükséges volna. Az ellenszegülő munkaadók kifogásaikkal és alaptalan észrevételeikkel a legsürgősebb intézkedések végrehajtását is hosszasan elhúzzák, mert az iparfelügyelő és rendőrhatóság között végtelen levelezést tudnak provokálni. Scháffer is levonja ebből a tanulságot: «Amint minden téren, úgy itt is kitűnik, hogy a modern közigazgatási tisztviselő egyoldalú jogi és elméleti nemzetgazdaságtani ismeretekkel feladatának meg nem felelhet. Műszaki tudás nélkül a különböző néposztályok kereseti és életviszonyait áttekinteni, megbírálni nem tudja és azok javításánál közreműködni sem tud.« A mi közigazgatási hatóságaink pedig a württenbergi hatóságoktól még igen messze állanak. Arról, hogy az iparfelügyelőket támogatják, csak mint ritka kivételes esetekről lehet beszélni. »A közigazgatási hatóságok adatszolgáltatási nehézségeire« is keserűséggel hivatkoznak a magyar iparfelügyelők, mert gyári törzskönyvük kiegészítéséhez és javításához a szükséges adatokat meg nem kapják. Csak amikor gyárvizsgálatra a helyszínén megjelennek, látják, hogy ott bizony gyár már nincsen. Viszont más alkalommal szemükbe tűnik olyan füstölgő gyárkémény, amelynek létezéséről nem tudtak. Ilyen körülmények között igazán nem lehet követelni, hogy az iparfelügyelők évi jelentéseikben a felügyeletük alá tartozó gyárakat iparcsoportonkint pontosan kimutassák. A rendelkezésükre álló adatokat azonban mégis be kellene mutatni, hogy működésük megítéléséhez legalább némi számszerű bázis legyen. Mindenki tudja azt, hogy a gyárvizsgálatok számából az egyes iparfelügyelők működésének értékét megbecsülni nem lehet. Azonban azt mégis kellene tudni, hogy az egyes kerületekben és összesítve hány törzskönyvezett, iparfelügyelet alá tartozó telep maradt vizsgálat nélkül. Miután ezzel az iparfelügyelők mostanáig adósak maradtak és a pótlás a múltra vonatkozólag igen nehéz, sőt bátran mondhatjuk : lehetetlen, gondoskodni kellene arról, hogy a jövőben ez megtörténjék. Az iparfelügyelők egyébként az évben 10.300 telepet vizsgáltak meg, tehát 867 gyárvizsgálattal többet tartottak, mint az előző 1909. évben, pedig a személyzet létszáma időközben csökkent. Ha valaki ebből azt a következtetést vonná, hogy a létszámot a szolgálat érdekében még tovább kell csökkenteni, azt a felügyelő jelentésének két részlete, hamarosan fölvilágosítaná tévedéséről. Ezek a következők: »A megvizsgált telepeken alkalmazottak számában az 1909. évben kimutatott adatokhoz képest lényeges változás nincsen, miután az 1910. évben 867 teleppel több vizsgáltatott meg, mint az 1909. évben, az alkalmazottak száma pedig 3805-el kevesebb volt; megjegyzendő, hogy ezen eltérés abban találja magyarázatát, hogy sok új kisebbszerű malom, illetve téglagyár került a nagyobbak helyett vizsgálat alá, ahol csak kevés munkás van alkalmazásban.* A nagyobb ipartelepek tehát a szolgálat nagy kárára vizsgálatlanul maradtak. De voltak más bajok is, amelyeknek igen szomorú következményei voltak. A főfelügyelő férfias nyíltsággal elismeri, hogy a balesetvizsgálatok alkalmával a legtöbb esetben kitűnt, hogy a fenforgó veszélyes állapot a gyárvizsgáló figyelmét kikerülte. Súlyos dolog ez, amely sürgős intézkedést követel. Ha a főfelügyelő Jl,,I?.ie würNenbergische Gewerbeinspektjon, ihre Entwicklung und ihre Aufgaben. Stuttgart. Konrád Wittwer. 1906. a