Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 7. szám - Az iparfelügyelők tevékenysége az 1910. évben

210 Munkásügyi Szemle Azon gyárak száma, amelyekben a gyárvizsgálat alkalmával az első Év hiányzott szabálytalan volt hiányzott hiányos volt segélynyújtásához a a munkarend a munkásjegyzék kötőszerek hiányoztak 1899 363 134 423 46 653 380 136 338 63 921 1901 1.499 332 1.432 152 1.000 1902 1.036 375 838 220 873 1903 895 379 860 199 988 1.000 375 1.063 170 961 637 219 600 154 634 1.019 416 867 303 990 618 236 549 189 610 929 287 755 194 707 1.115 385 767 198 833 1910 .... 1.134 300 686 201 917 Összesen . 10.625 3.574 9.178 2.089 9.787 E táblázat, — mely csak kivonatos, mert a munkakönyvek, munkásbejelentések, tanoncszerződések adatait nem tartalmazza — mutatja, hogy az iparfelügyelők 12 év alatt 10.625 gyárban és ipartelepen nem találtak munkarendet és 3.574 helyen pedig a munkarend szabálytalan volt. Ha ezzel szembe állítjuk azt, hogy 1910. évben összesen 10.300 gyárvizsgálatot tartottak, akkor láthatjuk, hogy az iparhatóságok az iparrendészetre mily kevés gondot fordítanak. Még az 1910. évben vizsgált telepeken is 1.134 helyen hiányzott, 300 helyen szabálytalan volt az 1884. évi XVII. törvénycikkben előirt munkarend, 686 helyen hiányzott a munkásjegyzék, 201 telepen pedig a munkásjegyzék nem tartalmazta az előirt adatokat, vagy egyáltalán nem jegyezték be a munkásokat. Az ilyen hiányok megszüntetése már igazán az iparhatóságok feladata volna. Ipartörvényünk ma-holnap harminc éves. Könyvtárt irtak már össze arról, hogy mily rossz. Sürgetik az új törvényt, pedig ezek az adatok, amelyekből az ipartörvény többi rendelkezéseinek végrehajtására is következtetni lehet, nagy reményt nem nyújthatnak arra, hogy iparhatóságaink áldott nyugalmát akármiféle új ipartörvény is megzavarhatná. Csak akkor lesz jó e törvény, ha új iparhatóságokról gondoskodik, mert a mai iparhatóságokkal modern ipartörvényt végrehajtani teljes lehetetlenség. Aki ebben még kételkednék, az lapozgassa kissé az iparfelügyelők jelentését. A brassói iparfelügyelő például a következőket irja: »Az utolsó években már-már úgy látszott, hogy az iparhatóságok nagyjában megtanulták a telepengedélyezésekben követendő eljárást, de az 1910. év e tekintetben újból visszaesést jelent, mert annyi nehézség talán sohasem volt a telepengedélyezések körül, mint ez évben. A tárgyalásokra a meghívások későn küldettek ki a hivatalnak, sőt néha a terveket és műszaki leírást egyáltalában nem küldték el. Több esetben megtartották a tárgyalást oly időben, amikor a hivatal éppenséggel nem képviseltethette magát a tárgyaláson és Írásban sem közölhette véleményét.« Nem kell a sorok között olvasni, megtudhatjuk annélkül is, hogy az iparhatóságok, amelyekkel a brassói felügyelő karöltve dolgozni hivatott, a közigazgatás egyszerűsítésének hívei. Méltányolni kell tehát azt a törekvésüket, hogy a telepengedélyekből lehetőleg kimaradjanak a munkásvédelmi feltételek, amelyeket meg kellene fogalmazni, le kellene néhányszor másoltatni, evidenciában tartani, végrehajtásukat ellenőrizni, a balesetvizsgálatoknál meggyőződni, vájjon nem valamelyik feltétel megszegése idézte-e elő a bajt stb. Hatalmas lépésekkel haladnak az ideálisan egyszerűsített közigazgatás