Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 5. szám - Az 1911. évi július hó 19-ikén kelt németbirodalmi biztosítási törvény; 4. [r.] A rokkantbiztosítás újításai

158 Munkásügyi Szemle vagy más fogyatkozások következtében tartósan rokkant. A R V. 0. a rokkantság fogalmát, az érvényben levő joggal megegyezőleg, akként állapítja meg, hogy tartósan rokkantnak azt a biztosítottat tekinti, aki az erejének és tehetségeinek megfelelő' és kiképzése és eddigi hivatása szerint tőle méltányosan várható tevékenységgel már nem tudja egyharmadát megkeresni annak, amit testileg és szellemileg egészséges, hasonló nemű és hasonló képzettségű személyek, ugyanazon a vidéken munka útján keresni szoktak. Aggkori járadékot kap a biztosított 70. évének betöltésétől fogva, abban az esetben is, ha még nem rokkant. Az önbiztosítás és a további biztosítás minden bérosztályban meg van engedve. Az 1288. §. szerint a rokkantjáradék alapösszegét 500 járadéki hét után számítják. A biztosítottnak módjában van tehát, hogy igényét nemcsak a fokozatos tételek, hanem az alaptétel szempontjából is felemelhesse, az által, hogy a magasabb, t. i. a rokkantsághoz közelebbi életévekbe való jutása idején a legmagasabb bérosztályok szerint fizeti a járulékokat. A biztosítottnak magasabb életéveiben bekövetkező minden átmenete magasabb bérosztályokba, rontja a biztosítás teherviselőjének pénzügyi helyzetét. Ez tudniillik a felemelt járulékokat a biztosítottól csak az átmenetet követő néhány évre kapja, holott az egész elmúlt, de biztosítástechnikailag különösen fontos időre csak az alacsonyabb járulékokat kapta. Ilyen körülmények között a rokkantjáradék alapösszegének már nincs meg az 500 legmagasabb járulékban való fedezete. Ezek a jelenségek elméletileg ma is bekövetkeznek, de nincs különös gyakorlati jelentőségük, mert az önbiztosítást és a további biztosítást aránylag kevésbbé veszik igénybe. Azonban egészen másként alakulna a helyzet, ha még további bérosztályokat is létesítenének. Ebben az esetben vagy fel kellene emelni az ily személyek járulékait bizonyos életkortól kezdve, vagy pedig a hiányzó összeget igen nehezen megállapítható általános járulékemeléssel kellene kiegyenlíteni. A biztosítást önként folytató személyek járulékainak felemelése^ már a gyakorlati kivihetőség nehézsége miatt is nehezen eszközölhető, így nem marad más hátra, mint az, hogy a hiányzó összegek a többi biztosításra kötelezettek járulékaiból is fedeztessenek. Ez azonban csak úgy történhetnék, ha ezeket a járulékokat magasabb mértékben állapítják meg, mint amely e biztosítottak által okozott megterhelésnek megfelel. A szerényebb sorsban levők kénytelenek volnának tehát a jobban fizetett vagy önálló biztosítottak magasabb biztosításának költségeihez hozzájárulni. Az ilyen eljárás megengedhetlen volta kézenfekvő. (Javaslat indokolása 102. lap.) Bár gyakran hallható az az aggály, hogy a R. V. O. felfogása kissé önkényesen megválasztott példákon épült fel, nagyban és egészben el kell fogadni annak okfejtését. Schönwiese mathematikus (A R. V. O. önkéntes pótbiztosítása, Zeitschrift für die gesammte Versicherungswissenschaft 10. kötet 552. lap) a rokkantbiztosításnak magasabb bérosztályokkal való kiépítését teljesen lehetségesnek tartja. Fejtegeti, hogy csak azok a határozmányok nem kielégítők, amelyeket a jelenlegi rokkantsági biztosítási törvény a járadékok számítása tekintetében megállapít és hogy csak ezeket kell megváltoztatni. Javaslatot is tesz arra, hogy ez miként történjék. Szembeszáll továbbá a R. V. O. indokolásának abbeli felfogásával is, amely szerint a járadéki igényjogosultság módja minden további nélkül kizárná a biztosítás teherviselőjének minden olyan pénzügyi veszélyeztetését, amelyet egészségileg nem kifogástalan személyek belépése előidézhetne. Amint biztosításmathematikailag bizonyítani igyekszik, téves az a feltevés, hogy minden rizikó ki volna zárva. A körülmények egész sorozata arra is enged következtetni, hogy a pótbiztosítást talán kizárólag magasabb rokkantsági veszélyességű személyek veszik igénybe, ami által annak számítási alapjai halomra dőlnek. A pótbiztosítás ingere másoknál, mint magasabb rokkantsági veszélynek kitett hivatási ágaknál és személyeknél nem tételezhető fel. Aggkori és hozzátartozói járadékokra pótbiz-