Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 5. szám - Ipari foglalkozás és halandóság

152 Munkásügyi Szemle hatnánk abban az irányban, hogy megállapítsuk, miért van ez az eltérés, miért veszélyesebbek egyes iparágak nálunk, mint a külföldön és mások miért kevésbbé veszélyesek nálunk. így ellenben, sajnos, az alapul szolgáló anyag hiányai, valamint a korosztályok szerint való feldolgozás elmaradása folytán adatainknak a külföldiekkel való kevés egybehangzása inkább bizalmatlanná tesz azok iránt, semhogy azokra további következtetéseket mernénk építeni. Ilyen előzmények után érte a Törvényes Munkásvédelem Magyarországi Egyesületét a Baselban székeló' Nemzetközi Munkásügyi Hivatal részéró'l az a felszólítás, hogy az 1911. évben Drezdában rendezett nemzetközi egészségügyi kiállítás alkalmával az egyes iparágak veszélyességére vonatkozó összeállításokat mutasson be. A Törvényes Munkásvédelem Nemzetközi Egyesülete ugyanis eleinte ez irányban az összes nemzeti osztályok között egységes eljárásra gondolt. Úgy tervezte, hogy az összes nemzeti osztályok lehetőleg egységes alapon bemutatják hazájuknak az idevágó viszonyait, mi azután igen tanulságos és meggyőző képet mutatott volna abban a tekintetben, hogy általában mily fontosak a szociálpolitikának az adatai, mily nagyok az általa már is elért eredmények és hol keresendők legsürgősebb feladatai. Ha azokat megfontoljuk, amiket fentebb az idevágó statisztikai munkálatok nehézségeit és mai állapotát illetőleg mondottunk, akkor igen érthetőnek fogjuk találni azt, hogy a luganói nagygyűlés — ismerve a nagy nehézségeket és az e téren még a leghaladottabb államokban is uralkodó állapotokat — nem határozott abban az irányban, hogy a nemzetközt egyesület egységesen vegyen részt a drezdai kiállításon idevágó összeállításokkal, hanem az egyes osztályokra bizta azt, hogy mily összeállításokkal kívánnak ott megjelenni. A Törvényes Munkásvédelem Magyarországi Egyesülete halálozási statisztikánk fent ecsetelt hiányosságainál fogva nagy nehézség előtt állott a drezdai kiállításon való részvételt illetőleg. Nem akart a kiállításról elmaradni, másrészről azonban megfelelő összeállításoknak az elkészítése sem állott módjában. A Központi Statisztikai Hivatal igazgatója, Varga Gyula ministeri tanácsos szives készségének köszönhető, hogy ennek dacára sikerült mégis egy érdekesebb munkálattal a kiállításon résztvenni. Az egyesület hozzá intézett kérelmére szívesen vállalta a rendelkezésére álló adatoknak az iparágak mortalitására vonatkozólag való feldolgozását. Ami a morbiditást illeti, melyre a Nemzetközi Munkásügyi Hivatal felszólítása értelmében szintén ki kellett volna terjeszkedni, a Statisztikai Hivatal igazgatója a betegsegélyező pénztárak adataira utalta az egyesületet, figyelmeztetve azt egyúttal arra, hogy e téren megbízható eredmények birtokába jutni ma nem fog sikerülni. Ezen figyelmeztetés folytán és megemlékezvén arról, amit a morbiditási statisztikák megbízhatatlanságát illetőleg Bertillon x) mond, ezen kényes kérdésre vonatkozólag az egyesület összeállításoknak a készítésétől ezúttal eltekintett és inkább csak a mortalitással foglalkozott. Az az összeállítás, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal a hivatal vezetőjének szívessége folytán erre vonatkozólag készített, csak a magyarországi törvényhatósági városok ipari kereső férfinépességének iparágak és halálokok szerinti kombinatív feldolgozását tartalmazza. Ezáltal sikerült a legzavaróbb tényezőt, a nem orvos által megállapított haláleseteket kiküszöbölni. Másrészt természetesen a feldolgozásnak ez az iránya némi hátránynyal is járt, mert a törvényhatósági városainkban élő iparos lakosság nem tükrözi szükségkép vissza az illető foglalkozásokban az egyéb városokban és a vidéken élő munkásságunknak a viszonyait, másrészről pedig az eltartottaknak az adatai is kétségkívül nagy érdekkel birtak volna. Vannak azonban ezenkívül nagy hiányai is a szóbanforgó feldolgozásnak, melyek egyrészt az időpontból folynak, melyben a feldolgozás történt, más') Journal de la Société de Statistique de Paris. XXXIII. évf. 342—346. old.