Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 5. szám - Ipari foglalkozás és halandóság

Munkásügyi Szemle 153 részről pedig a rendelkezésre állott idő rövidségéből. Amint a Statisztikai Hivatal igazgatója is jelezte, az 1911. év a lehető legrosszabb időpont az ily összeállítások készítésére, mert az elhaltaknak az élőkhöz viszonyítását kizárta. Az 1900. évi foglalkozási statisztika eredményei épenséggel nem voltak alapul vehetők, az 1911. évi népszámlálás anyaga pedig még nincsen feldolgozva. A rendelkezésre álló idő rövidsége ismét kizárta azt, hogy a korszerinti tagozódásra is kiterjeszkedjék a feldolgozás, mi egyébként is kevés haszonnal járt volna akkor, amidőn hiányzik az élőkhöz való viszonyítás. Úgy a halálokoknak, mint pedig a foglalkozásoknak a nomenklatúrája a kérdés legérdekesebb fejezeteibe való bepillantást ezúttal is elzárja, mert nemcsak az egyes typikusabb ipari betegségek részesedése a halálozásoknál hiányzik, hanem hiányzik a foglalkozásoknak az a nagyobb részletezése is, amely a vonatkozó külföldi összeállításokban megtalálható és amely lehetővé tette példának okáért az ólom káros hatásainak a felismerését, annak a megállapítását, hogy a fémporok miképp hatnak az egészségre és hogy egyes foglalkozások, mint például a serfőzőké, ma még meg sem magyarázó okokból milyen nagy halandósággal birnak. Ha megfontoljuk, hogy számos ilyen speciális veszélyeknek kitett iparág a fentemlített általános és inkább még a kisipar viszonyaira szabott nomenklatúra folytán bentfoglaltatik egyes általános foglalkozási megjelölések alatt, akkor megérthetjük, hogy mily kevéssé megbízhatók a nyert adatok, mert egy-egy ily különös veszélyeknek kitett iparág magas halandósága könnyen eltolja a csak általánosságban jelzett gyűjtőfogalom alá eső iparágnak a halandósági hányadát is. Már ezekből is látjuk, hogy mily nehézségek tornyosultak még a törvényhatósági városokra szorítkozó feldolgozás elé is. Áttérve már most magának az anyagnak az ismertetésére, mindenekelőtt megemlítjük, hogy összesen 36.580 az 1901—1909. évekre eső haláleset került feldolgozásra. Természetesen az egyes foglalkozások igen eltérő mértékben részesednek ezen főösszegben- Legelső helyen az »egyéb iparágad, tehát a közelebbi megjelölés nélküli iparosok állanak 9.518 halálesettel, úgy, hogy a feldolgozott haláleseteknek egy negyedrészénél több a vizsgált kérdés szempontjából nincsen hasznosítva, mert bár halálokok szerint részletezve van, a foglalkozások szerint részletezése hiányzik. Az asztalosok 4.614-el, a cipészek és csizmadiák 4.119-el szerepelnek, mint az összeállításban legtöbb halálesettel képviselt foglalkozások. A kovácsok, lakatosok, gépészek stb. 3.817, a szabók 2.823, a korcsmárosok, vendéglősök, kávésok, bormérők 2.638, a kőművesek pedig 2.603 halálesettel szerepelnek. Ezren felül vannak még a mészárosok és hentesek, valamint a molnárok. A többi foglalkozás mind ezren aluli számokkal szerepel; a könyv- és kőnyomdászok 827, a pékek 808, a borbélyok és fodrászok pedig 753 esettel vannak az összeállításban képviselve, az üveggyártással foglalkozók 387, a fazekasok 336, a szűcsök pedig 318 esettel. A legalacsonyabb a gyufaqyártással foglalkozók köréből feldolgozott halálesetek száma, mely csak 71-et tesz ki, természetesen nem azért, mert a foglalkozás nem veszélyes, aminthogy egyáltalában fel sem kel! említenem, hogy abból mily magas számmal szerepelnek az itt vizsgálat alá vett anyagban az egyes foglalkozások, azok veszélyességi fokára semmiféle következtetést nem lehet vonni. Mindamellett természetesen a feldolgozás értékének megítélésénél ezt a körülményt nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Mindenesetre több bizalommal nézhetjük ugyanis azokat az adatokat, melyek a halálesetek nagyobb számára vannak alapítva, mint azokat, melyek a 9 évre eloszló 200—300, sőt, mint a gyufagyári munkásoknál csak 71 halálesetből vannak összeállítva. Hogy p. o. éppen a gyufagyártással foglalkozókat illetőleg mily keveset adhatunk ezen összeállításra, az kitűnik abból, hogy ezen 9 év alatt 3 foszfornekrozis elhalálozást tüntet csak fel ez az összeállítás, holott Friedrich Vilmos vizsgálatai szerint, a mi gyáraink hiányos berendezésébe!