Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 4. szám - A szolgálati szerződés kialakulásának iránya

122 Munkásügyi Szemle szemben, jóllehet ez is az építés egész tartama alatt olyan viszonyban van, mint a házi orvos. E szerint tehát a szolgálati szerződésnek minden tekintetben kielégítő körülírást adni nem lehet. Azok állanak a tételes joghoz s a joggyakorlathoz legközelebb, akik a munkára vonatkozó szerződéseket egy fajnak véve, vállalkozási, szolgálati1) és megbízási szerződések közt tesznek különbséget. A tételes jog és a gyakorlat alapján ez helyes. Az elmélet és jogfejlődés előrelátható iránya szempontjából azonban nem, mivel a szolgálati szerződésnek át kell terelődnie a közigazgatás jogkörébe, hogy a clausula rebus sic stantibus érvényesülésének ne legyen akadálya.2) Ez azonban csak a messzebb jövő fejlődési lehetősége, a közelebbi egyelőre az angol jognak mintául való elfogadása. Amint ugyanis elismerjük a dolgozó ember emberi méltóságát, amelyet az angol jog már elismert, akkor megszűnik a munkakényszer is.3) A munkakényszer és a bérleti szerződéssel való rokonság pedig szorosan összefüggnek. Mert ha a munkaerő olyan, mint a lakás, akkor kényszerrel biztosítható a szerződő félnek, ha azonban a munkaerő az ember ereje, akkor a saját méltóságunk érzése tiltakozik az ellen, hogy az éhségszülte kényszer hatása alatti szolgálatot fegyveres kényszerrel is fokozva kikényszerítsük. Háromféle szerződés köthető munkára nézve: vállalkozási, szolgálati, megbízási. Annak az eldöntése, hogy melyik forog fenn, a közfelfogás szerint történik. A közfelfogásra pedig az a szempont gyakorolja a legnagyobb befolyást, hogy milyen a munkavállaló helyzete a társadalomban. A jogdogmatika a kérdés eldöntésénél csak másodlagos tényező. A törvénynek azonban nevelőleg kell hatnia legalább annyiban, hogy a már elért fejlődési foknak megfelelő jogszabályokat statuál. A kodifikálás úgyis megakasztja a fejlődést, mert csak a már elért fokon állhat, de visszatérítenie a fejlődést még sem szabad. A jog azt a célját, hogy minél nagyobb számú ember boldogságát mozdítsa elő, csak úgy érheti el, ha előre s nem ha hátra tekint. Az élet már elválasztotta a bérleti szerződéstől a szolgálati szerződést, új fajta szerződést létesített, ismerje fel a törvény, mert az élet az elismerést úgy is kikényszeríti magának. A törvénynek azt a kitételét, hogy a munkás valamely szolgálatra vállalkozik, az élet ma már úgy magyarázza a szolgálati szerződések legtöbbjében, hogy valamely munkára. S ez a megkülönböztetés nem frázis, époly kevéssé, mint ahogy nem frázis az, amikor háztartási munkásnőnek nevezi magát a cseléd. Ez az elnevezés tiltakozást foglal magában a szolgálat lényege, az utasítás ellen s külső kifejezése annak, hogy a háztartási munkásnő a szerződésben arra kötelezi magát, hogy a rábízott munkát a megbízó akaratához képest s érdekében megfelelően ellátja. S hiába nem akarja elismerni ezt a törvény, a munkásság ereje a törvénynél erősebb s a munkáltatónak sincs érdeke ellen, ha a munkás szerződése megbízás. A kötöttség és értelmetlenség csökkenésével a felelősségérzet és tudás s ennek révén az önérzet is megnő. Miért ragaszkodik a terv. 1600. §-a a szolgálat kifejezéshez, mikor ma már úgysem szolgálatra, hanem munkára kötelezi magát a munkás. Az engedelmesség és szolgálat rokonok, de az élet a munkásság engedelmességét a rátolt terhek s felelősség ellenében feleslegessé tette. A törvény hiába akarja fentartani. Úgy, ahogy a tervezet szabályozza a szerződést, máris elavult. ') Lotmar: i. m. 32. 1. az első kettőt különbözteti meg. J) V. ö. szerző : A sztrájk jogalapja íjogászegyleti értekezés). *) Fr. I. Stimson: Popular Law-Making : 240. s köv. 1.