Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 4. szám - A szolgálati szerződés kialakulásának iránya

Munkásügyi Szemle 119 szerint mindkettővel egyformán szolgálati szerződést köt. De más a kocsis helyzete is, mint a vincelléré. Más egy gazdaságban alkalmazott gépészé, mint a cselédé. Amíg a mindenes, a cseléd munkaköre nem fix, addig a nevelőnőé, gépészé, kocsisé fix. Tehát az utóbbiak alárendeltségi viszonya eo ipso kisebb. Ilyenképen tehát az ilyen bizonyos munkakörű alkalmazottak helyzete olyan is lehet, mint a vállalkozóé, ;pl. egy varrónőé, akit egy bizonyos ruha elkészítése céljából vesznek a házba. Ennek a szerződése lehet vállalkozási is, meg szolgálati is. E szerint a vállalkozási és szolgálati szerződés közt sokszor csak fokozati különbségek vannak. S a kérdésnek különös érdekességet az kölcsönöz, hogy sokszor a szolgálati viszonylatban álló függetlenebb munkájában, mint a vállalkozó. Állítsuk csak szembe a gépészt pl. a házban dolgozó, de vállalkozási szerződést kötött varrónővel. Másrészről az a körülmény sem játszik olyan nagy szerepet, hogy a vállalkozási szerződés az eredményre irányul, mert bizony az eredményt tartja szem előtt a szerződő akkor is, ha szolgálati szerződést köt, pl. ha nevelőt fogad, azt a lehető legnagyobb tudást tartja szem előtt, melyre a gyermekét meg lehet tanítani. Ugyanez áll a megbízásra nézve is, jóllehet a megbízást általában úgy fogják fel, mintha csak az eredmény elérte esetében volna perfekt, pedig az ügyellátás nem jelenti az eredmény biztosítását is. (Terv. 1659. §.) Ha valaki megbízás alapján munkaerejét bocsátja rendelkezésre, akkor szolgálati szerződést köt, ha bizonyos eredményt biztosít, akkor vállalkozási szerződést. Vannak, akik minden vállalkozási szerződést megbízásnak tekintenek, s illetve ugyanazt a szerződést ha viszterhes: vállalkozásinak, ha ingyenes: megbízásnak. , III. A vállalkozási és szolgálati szerződés elhatárolása nagyon könnyű, ha csak a római jog elveit tartjuk szem előtt s nagyon bajos, ha a modern jog elveit nézzük. Amíg a tervezetnek vagy a német ptk.-nek csak általános rendelkezéseivel operálunk, addig minden nehézség elhárul. A vállalkozási szerződés által valamely mű előállítására (Terv. 1626. §., német ptk. 631. §.) a szolgálati szerződés által valamely szolgálatra (Terv. 1600. §., német ptk. 611. §.) kötelezi magát az egyik szerződő. Éppen azt megállapítani valamely esetben, hogy a mű, vagy a szolgálat-e a szerződés célja, bajos. Mert ki tudná az ehhez szükséges mértéket megállapítani ? Az ellenérték teljesítésének módját tartják sokan irányadónak. E szerint a téglahordó fiú, ha az állványra hordott téglamennyiség szerint kapja bérét, vállalkozási szerződést; a karmester, aki a munkával töltött napok arányában kap díjat, szolgálati szerződést köt. Persze a Terv. 1600. §-ának azt a további korlátozását, hogy a munkának a másik háztartásában, gazdaságában, üzlete körében kell teljesíttetni, nem szabad szem elől téveszteni. E szerint a jótékony egyletnek valamely karmesterrel kötött szerződése akkor sem szolgálati szerződés, ha állandó jellegű. Az elhatárolást ezenkívül megnehezíti még az a körülmény, hogy a vállalkozási szerződés tárgya nemcsak a kész mű, hanem valamely munka, mint tevékenység is lehet.1) Másrészről az a körülmény, hogy a veszélyviselés kötelességét a magánjog csak a vállalkozási szerződésnél statuálja, de az élet a szolgálati szerződésbe is belevitte. Azt fogják itt ellenem vetni, hogy a veszélynek a szolgálatban állóra való áthárítása egyrészt vissza') Hellwig : Die Vertragé auf Leistung an Dritte (Leipzig 1899) 517. 1. V. ö. Wöbbling: Akkordvertrag und Tarifvertrag : 62. 1.