Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 4. szám - A szolgálati szerződés kialakulásának iránya

720 Munkásügyi Szemle élés, másrészt nem teljes, mert a veszélyt teljes mértékben nem háríthatja át a munkáltató. Azonban akármilyen kis mértékű is az áthárítás, fenforog s számolni kell vele. Mert amikor pl. az akkordmunkánál az ipartörvénytervezet 339. §-a a munkásnak csak az átlagos bért biztosítja, akkor a veszély egy részét ráhárítja. Különbség ugyan még mindig van, mert a vállalkozó eredmény nélkül semmiféle ellenszolgáltatást nem kap.1) Ez azonban csak mennyiségi különbség. Ez alapon a fogalmakat csak erőszakosan2) lehet elhatárolni, de nem elvi alapon. Ezért nem áll a magyar ipartörvény tervezete szempontjából Riezler véleménye, aki azt mondja, hogy ahol az ellenszolgáltatás a munkáért minden esetre teljesítendő', ott szolgálati szerződés forog fenn. Nem az ellenszolgáltatást biztosítja a tervezet, hanem csak megélhetést biztosít a munkásnak. Még ennyit sem találunk pl. az 1898 : II. t.-cikkben, melynek 36. §-a szerint, ha a munka meg nem kezdhető vagy megakad, a munkáltató a halasztás idejére csak az esetben tartozik élelmet adni a munkásoknak, ha magát az élelmezésre kötelezte. A veszélyt tehát fokozott mértékben viselik a mezőgazdasági munkások. A szolgálati szerződéssel ily irányban foglalkozók csak az általános magánjognak az elveit tartják szem előtt. E szerint a szolgálati szerződés nem annyira a munkára, mint inkább a munkás idejének s erejének lekötésére irányul. Az ipar s mezőgazdaságban azonban már csak a munkára néz a munkáltató. Innen van az, hogy az általános magánjog elveit nem lehet alkalmazni a szolgálati szerződésekre általában, hanem csak kivételes esetekre. Ezért egyáltalán nem fogadható el Rümelin8) álláspontja, aki a vállalkozási szerződés lényegét a veszély viselésében, a szolgálatit ennek hiányában látja. Az élet már túl van ezen a felfogáson. Ennek a felismerése indíthatta Rümelint arra, hogy később meg csak az időbér szerint megállapított szerződést minősítse szolgálati szerződésnek, viszont a vállalkozási szerződésnél a veszélyviselést ne tekintse lényegesnek, s elfogadja a veszélyviselési kötelesség kizárását is,4) amiben különben Cosack véleményével találkozik. Hogy mennyire nem a jogdogmatikai, hanem a hatalmi viszonyok szülte okoskodás dönti el még a jogi fogalmak körülírását is, azt úgy a német ptk., mint a magyar tervezet, nemkülönben különösen a német irodalom igazolják, ahol a darabszám szerint dolgozó munkás szerződését, kevés kivétellel, a szolgálati szerződések közé sorozzák.5) A szolgálati szerződésnek mégis van egy olyan ismertetője, mely által minden más hasonló viszonytól különbözik, t. i. a függőség. Ezt a függőséget nemcsak egyes munkáltatótól való függésként értjük, hanem a munkásosztálynak gazdasági és társadalmi függéseként is.6) De természetes, hogy az utóbbiból folyik az első.7) Ez által határolható el a szolgálati szerződés a többi szerződéstől, de különösen a vállalkozásitól. Ha csak jogi különbségeket keresünk, úgy még annyiban is lényeges különbséget találunk a két szerződés közt, hogy általában a vállalkozási ') Riezler: Der Werkvertrag Qena 1900) 42—43 1. !) Ugyanott 44. 1. 3j V. ö. Szerző cikkét e szemle 1911. évf. 16. számában: Szükséges-e s mily irányban a munkabérszerződésből eredő követelések biztosítása ? *) Dienstvertrag und Werkvertrag. 18. 1. 5) Ugyanott 24. 1. és 27. 1. 6) V. ö. Szerző. A sztrájk jogalapja, A munka rabsága című műveinek alapgondolatát. 7) V. ö. : Rümelin : 29. 1.