Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 3. szám - A foglalkozási csoportoknak az önkormányzati szervek választásánál való megállapítása

100 Munkásügyi Szemle akkor, mikor 1907. február 18-iki ülésében a munkásbiztosítási törvénynek a pénzügyi bizottság által megváltoztatott címét a fenti indokokbál felszólalás nélkül elfogadta. Ha tehát a törvényhozás álláspontjára helyezkedünk és ha figyelembe vesszük a nagyipari foglalkozás ismérveit és a munkásbiztosítási törvénynek a biztosítási kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseibó'l megállapítható tendenciáit, meg kell állapítanunk, hogy addig, míg a közép- és nagyipar külön kategóriába sorozásáról a módosítandó törvény nem fog intézkedni, a pénztárak önkormányzati szerveinek választásánál betartandó kategorizálás alkalmával a közép- és különösen a nagyipar inkább sorozandó a gyáripar, mint a kisipar csoportjába. A Nemzetközi Munkásbiztosítás Magyarországi Egyesülete f. évi január 31-én választmányi ülést tartott Szterényi József v. b. t. t. elnöklete alatt. A folyó ügyek elintézése után a választmány végleg megállapította a munkásbiztosítási ankét programmját s kijelölte az előadókat. A határozat szerint az egyesület elsősorban saját kebelén belül fogja megvitatni az egész anyagot, de már e szűkebb körű tanácskozásra is meghívja a kereskedelemügyi minisztert, az állami munkásbiztosítási hivatalt, az országos pénztárt s a budapesti kerületi munkásbiztosító pénztárt. A munkás- és munkaadó-érdekeltségek meghívását mellőzni lehetett, mert ezeknek képviselői az Egyesület tagjai közt foglalnak helyet s így módjukban van az ankéton részt venni és saját álláspontjukat képviselni. Az ankétnak szűkebb körre szorítása azért vált szükségessé, mert a nagy anyagnak az összes szaktestületek bevonásásával való részletes tárgyalása túlhoszszúra nyúlnék. Az Egyesület azonban módot kiván nyújtani minden érdekeltségnek, hogy a kérdéshez hozzászólhasson s e célból később nyilvános ankétet is rendez, amelyen az előző tárgyalások anyagát feldolgozva fogja előterjeszteni s megvitatás alá bocsátani. A szaktanácskozás március 10-én kezdődik s a programmja a következő: /. Szervezet. Országos Pénztár, kerületi pénztárak, vállalati betegs. pénztárak, • bányabetegsegélyző pénztárak. (1907. évi XIX. t.-c. 98—155. §§.) Előadó Kiss Adolf a budapesti pénztár igazgatója. 2. Tisztviselőkérdés. Előadó Somló Jenő az orsz. pénztár titkára. 3. Orvoskérdés. (1907. XIX. t.-c. 127, 133, 134. §.) Előadó dr. Friedrich Vilmos egyetemi tanár, főorvos. 4. A munkásbiztosítási választott bíróság szervezete és hatásköre. (1907. XIX. t.-c. 158—167. §.). Előadó dr. Vályi Sándor kir. Ítélőtáblai bíró, a budapesti munkásbiztosítási választott bíróság elnöke. 5. Állami munkásbiztosítási hivatal. (1907. XIX. t.-c. 168—182. §) Előadó dr. Pap Géza min. osztálytanácsos-bíró. 6. Büntető határozatok, eljáró hatóságok. (1907. XIX. t.-c. 156—157, 187, 195. §.) Előadó dr. Schuttz Ágost min. osztálytanácsos-bíró. 7. Biztosítási kötelezettség. (Önkéntes tagság, önként tovább fizetés, passzív tagság. 1907. évi XIX. t.-c. 1—8, 10—11, 60—61, 64, 154—155. §.) Előadó dr. Sasvári József a budapesti pénztár titkára. 8. Betegség esetén nyújtandó segélyek. (1907. évi XIX. t.-c. 50-59, 62, 63, 65—68. §.) Előadó Hlavács Kornél min. titkár-bíró. 9. Baleseti kártalanítás. (1907. évi XIX. t.-c. 9, 69, 83. §.) Előadó dr. Szladics Károly kir. ítélőtáblai bíró, egy. m. tanár. 10. Baleseti kártalanítási eljárás. (1907. évi XIX. t.-c. 84—97. §.) Előadó dr. Szemenyei Kornél az orsz. pénztár aligazgatója. //. Betegség- és baleset-elhárítás. (1907. évi XIX. t.-c 183—186. §.) Előadó Hlavács Kornél. 12. A fedezet kérdése. (Betegsegélyezési járulékok, a balesetbiztosítás költségeinek fedezése. (1907. XIX. t.-c. 24—49. §.) Előadó dr. Bokor Gusztáv a vegyészeti gyárosok orsz. szövetségének titkára. 13. Adminisztráció. (1907. évi XIX. t.-c. 12-23. §. és általában az egész törvény adminisztratív intézkedései is.) Előadó Somló Jenő. Pénztári tisztviselők véglegesítése. A Munkásbiztosító Pénztári Alkalmazottak Országos Egyesülete beadványt intézett az összes kerületi pénztárakhoz, melyben kéri, hogy az alkalmazottakat állásaikban véglegesítsék és erre vonatkozó határozataikat végleges megerősítés céljából az Országos Pénztárhoz késedelem nélkül terjesszék fel. A véglegesítésnek ezideig az volt az akadálya, hogy az Állami Hivatal a jóváhagyás végett oda felterjesztett szolgálati és fegyelmi szabályzatokat nem intézte el. Illetékes helyen kérdést intéztünk tehát, hogy a szolgálati és fegyelmi szabályzatok megerősítése miért késik. A nyert felvilágosítás szerint az Állami