Munkásügyi szemle, 1912 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1912 / 3. szám - A foglalkozási csoportoknak az önkormányzati szervek választásánál való megállapítása

98 Munkásügyi Szemle A törvényben megnevezett három foglalkozási csoport kereteinek a szoros meghatározása és az ezen csoportokba tartozóknak az önkormányzati szervekbe való arányos beosztása a legtöbb esetben dilemma elé állítja a pénztárakat, mert e foglalkozási csoportok keretei sokkal tágabbak, teljesen meghatározatlanok és épen ezért a szubjektív megítélés alapján való önkényes eljárásra vezetnek. Közelebbi meghatározás hiányában pl. a községi alkalmazottakat és az erkölcsi testületek alkalmazottait a pénztárak a kereskedelmi csoportba sorozták, holott legalább is vitatható, vájjon ez a besorozás a tényleges foglalkozási viszonyoknak teljesen megfelel-e. Sokkal nagyobb még a dilemma a nagyipari üzemeknek melyik foglalkozási csoportba való tartozandósága tekintetében. Némely helyütt a kisiparosokkal, másutt pedig a gyárosokkal vonták a nagyiparosokat egy kategóriába. Különösen ez az egyöntetűség nélküli besorozás volt a pénztárak önkormányzati szerveinek választása alkalmával a leggyakoribb panasznak a tárgya. És annak ellenére, hogy a választások elleni panaszok elbírálása során sok konkrét kérdés tisztázódott, a foglalkozási csoportok keretei még mindig nem tekinthetők olyképen megállapítottaknak, hogy egyöntetű eljárásra és félreérthetetlen alkalmazásra nézve tisztázott helyzettel állhatnank szemben. Az 1891. évi XIV. t.-c. címében csak az ipari és gyári alkalmazottak vannak megnevezve, tehát kategorizálva van ez a két foglalkozási csoport, amely nyilvánvalóan az egymástól való megkülönböztetés céljából van külön-külön megnevezve. A mostani törvénynek 1906-ban készült elsó' tervezete — az, amelyik 1906 augusztus 16-án került az Országos Ipartanácsban bizalmas tárgyalás alá — minden kategorizálás nélkül ezt a címet kapta: »Törvényjavaslat a munkásoknak betegség- és balesetre való biztosításáról.« Az Ipartanács ezt a címet nem változtatta meg, a törvényjavaslat tehát ugyanezzel a címmel került az 1906 szeptember 2-ára összehívott széleskörű szaktanácskozmány elé. Mikor a kereskedelmi miniszter a törvényjavaslatot 1906 október 12-én a képviselőházhoz beterjesztette, akkor már a címben megtaláljuk a kategorizálást, amennyiben a törvényhozáshoz benyújtott javaslat ekkor már ezt a címet kapta: »Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosításáról.* Ez a kategorizálás megfelel annak a kategorizálásnak, amely a törvényjavaslat 115. (a mostani törvény 114.) és 125. (a mostani törvény 124.) §-ában is helyet foglal. A törvényjavaslatnak ezt a kategorizáló rendelkezését a kormány a következőképen indokolja: »A törvényjavaslat címe az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosításáról szól. A címben a biztosításba bevont alkalmazottak három nagy körének, nevezetesen az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak külön megemlítése egyfelől azért szükséges, mert az 1891 : XIV. t.-c. is már »Az ipari és gyári alkalmazottaknak biztosítása« címét viseli, a törvény a gyakorlatba is ezen a címen ment át és így ennek a címnek a meghagyása azzal a kiegészítéssel, hogy az ipari és gyári alkalmazottak mellett a kereskedelmi alkalmazottaknak az előbbiektől részben eltérő és különleges jogviszonyoknak alávetett köre is megemlíttetik, célszerűnek mutatkozik: másfelől pedig azért, mert az alkalmazottak biztosításba bevont köreinek felemlítése a törvényjavaslat tárgyi tartalmának jobban megfelel és a biztosítási kötelezettség alá vont egyének tekintetében közelebbi tájékoztatást is nyújt.«